Még a magyar érában (a második világháború idején) történt, hogy négy erős fiatal legény, két Jani, Feri és Péter, a falu végén az esti órákban betértek az Ernyes-féle kocsmába (Dukai-kocsma) szórakozni, iszogatni. Előtte azonban, ahogy leértek a falu végére a Kis közből a Tornyosi útra, az esővíz-elvezető árok felett átívelő jókora betonlap szemet szúrt nekik. Kitalálták, hogy átviszik a másik utca, a Nagy köz sarkára. Már csak a virtus kedvéért is.
Az ivóban poharazgattak, amikor kisvártatva beállított a kocsmába két kakastollas csendőr. Jelentették nekik, hogy az esős időben nem tudnak biztonsággal átkelni a vizesárok felett, mert a suhancok elvitték az átjárót.
– Ki volt az, aki elvitte a betonlapot az átjáróról?
Hallgattak, mint az a bizonyos dolog a fűben.
– Innen addig senki haza nem megy, amíg meg nem mondják, hogy ki volt!
A nyomaték kedvéért az egyik egyenruhás közeg kardlappal nagyot csapott az asztalra. A legények látták, hogy ennek már fele sem tréfa. Jani felállt:
– Tiszt urak, mi voltunk.
– Ki az, hogy mi?
Elsorolták a négy nevet. A perzekutorok felírták a négy fiatalt.
– Na, uraim, most pedig velünk jönnek!
Elkísérték a díszes társaságot a Nagy köz sarkára, oda, ahova átvitték a betondarabot.
– Kinek az esze adta ki?
Csikós Feri volt az értelmi szerző, aki ekkor már elmúlt húszéves.
– Ferenc, legyen szíves, fogja meg a betonlapot!
A többiek rásegítették a hátára, és tartották a betonlap sarkait. Segítettek vinni. A csendőrök megindították a furcsa menetet a falu végéről a sötét Nagy közön felfelé. A csínytevést elkövető ifjaknak útközben fennhangon ismételgetniük kellett:
– Így jár, aki a rosszat csinál! Így jár, aki rosszat csinál! – zengett a négytagú kórus.
Az emberek kiálltak a kapuba, hogy lássák, miféle lármás társaság vonul az utcán. Váltásra vitték a betonlapot egészen a Túri Etiék sarkáig, ahonnan már visszafordulhattak. Ekkor már négyen vitték, a négy sarkát fogták, és fogcsikorgatva, de visszacipelték a betonlapot a Kis köz végére, és a helyére tették a vizesárok fölé.
Amikor ez a körmenet lezajlott, a csendőrök visszakísérték a fiatalurakat a kocsmába:
– Most pedig, uraim, felveszik a ruháikat, és szépen, csendben hazasétálnak!
