A mentális egészségről és a testtudatosságról szól a Zentai Baba-mama Klub, a Luna Hangja Szervezet, valamint a gyulai Életkapu Perinatális Alapítvány közös projektje, amely az Európai Unió támogatásának köszönhetően valósul meg, az Erasmus+-program keretében. A projektről Gruik Zsófia szakmai vezetőt kérdeztük.
Az utóbbi években egyre többet beszélünk mentális egészségről. Te hogyan látod, mi változott valójában a hozzáállásunkban?
– Valóban, ma már valamivel láthatóbb lett a mentális egészség szerepe, ugyanakkor azt látom, hogy a mindennapi működésünk még nem követi teljesen ezt a változást. A társadalom elkezdte felismerni, hogy a lelki egészség nem valami luxus, hanem az életminőségünk alapja. De közben még mindig nagyon erős bennünk az a régi minta, hogy bírni kell, teljesíteni kell. Gyerekként sokan azt tanultuk meg, hogy a test jelzéseit félre kell tolni: majd ebédidőben eszünk, majd szünetben megyünk ki, majd később pihenünk. Vagyis nagyon korán hozzászoktunk ahhoz, hogy ne arra figyeljünk, ami bennünk történik, hanem arra, amit kívülről elvárnak tőlünk.
Mit jelent a testtudatosság, és hogyan kapcsolódik a mentális egészséghez?
– A lelkünk és a testünk nem két külön világ. A stressz, a szorongás, a túlterheltség nagyon gyakran előbb jelenik meg testi szinten, mint ahogy tudatosítanánk magunkban. Feszül a vállunk, megváltozik a légzésünk, vagy egyszerűen nem tudunk megnyugodni. A testtudatosság számomra azt jelenti, hogy ezeket a jelzéseket nem hagyjuk figyelmen kívül. A testünk folyamatosan visszajelzést ad arról, hogy vagyunk. Ha ezt a kapcsolatot elveszítjük, könnyen túlhajtjuk magunkat, nem vesszük észre a határainkat, és egyre távolabb kerülünk attól, ami valóban jó lenne nekünk. Ha viszont kapcsolatba kerülünk a testünkkel, akkor nemcsak jobban értjük magunkat, hanem lehetőségünk is lesz időben reagálni.
Miről szól a projekt, és hogyan támogatja a közösség mentális egészségét?
– Az Ébredések azért született meg, mert miközben egyre többet halljuk, hogy fontos a testtudatosság fejlesztése, azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevés kézzelfogható anyag létezik arról, hogy ezt mégis hogyan lehet jól csinálni. Ez egy kétéves projekt, és egy csodálatos, sokféle szakemberből álló csapattal dolgozunk rajta. Az első fél évben lefektettük a szakmai alapokat, képzéseken vettünk részt, és elkészült egy kutatásunk is, amely segít abban, hogy ne elméleti elképzelésekre, hanem valódi női tapasztalatokra építsük a műhelymunkákat és a készülő módszertani útmutatót. Az egyik legfontosabb eredmény az volt, hogy rendkívül erős a fejlődés iránti igény, vagyis valódi szükségletre válaszolunk. Az is kirajzolódott, hogy különösen nagy terhelés alatt vannak a kisgyermekes és kamasz gyermeket nevelő anyák. Mindez számunkra fontos irányt adott: olyan programot szeretnénk létrehozni, amely valódi élethelyzetekhez kapcsolódik.
A projekt tehát egyszerre szól tudásról, módszertanról és közösségről. Ha egy nő jobban érti a saját testét, jobban tud kapcsolódni önmagához, akkor kiegyensúlyozottabban tud jelen lenni a családjában, a munkájában, a kapcsolataiban is. És ez már nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is hat.
