Zentán van egy hely, ahol a mindennapok apró küzdelmei közös erőfeszítéssé szelídülnek, a nehézségek pedig közösen hordozott terhekké válnak. Egy közösség, ahol a fogyatékkal élő fiatalok nemcsak támogatást, hanem valódi elfogadást és barátságot találnak. A Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezete családtagként tekint rájuk és mindenkire, aki hozzájuk tartozik.
A székház ajtaján belépve mosoly, kedves szavak és őszinte érdeklődés fogadja a látogatót. Mintha csak egy régen látott ismerős térne vissza hozzájuk. Az egykori diákotthon nagytermében most is nagy a sürgés-forgás: a fiatalok apró ajándékokat készítenek a Thurzó Lajos Általános Iskola hagyományos, immár huszadik őszi találkozójára.
A nyár sem telt el eseménytelenül. Csontos Bata Márta, az egyesület vezetője elmesélte, hogy gyógypedagógusok foglalkoztak a fiatalokkal, három családi napot szerveztek, ahol közösen bográcsoztak, boldogságnapot tartottak, ellátogattak a szenttamási Ökotáborba, a zentai Rotary Club támogatásával eljutottak a pacséri gyógyfürdőbe, augusztus végén pedig a Tiszai Sportnapon is felléptek.
Az őszi hónapokra is bőven jut program: a városnapon színpadra lépnek, Kúlán részt vesznek a miniolimpián, majd Belgrádba is ellátogatnak. – A Magyar Nemzeti Tanácstól és az adai Termometaltól kapott támogatásból szeretnénk megnézni a belgrádi állatkertet, és hajókázást is tervezünk a Száván – mesélte Márta. Előtte még Cservenkán meseelőadással vesznek részt egy drámafesztiválon, Bácsfeketehegyen szavalóversenyen indulnak, október közepén pedig megrendezik saját Mókakupájukat, amelyre hasonló szervezeteket is meghívnak a környékről.
A kapcsolattartás fontos része a munkának. Leginkább a bácsfeketehegyiekkel működnek együtt, emellett rendszeres kapcsolatban állnak a topolyai, a magyarkanizsai, a csókai szervezetekkel is, valamint a szenttamásiakkal és a szabadkaiakkal is szorosabbá szeretnék fűzni az együttműködést.
A Kéz a Kézben jelenleg huszonhárom fiatalt fogad naponta, reggel nyolctól délután egy óráig. – Korábban kettőig tartott a program, de a járvány óta lerövidült, mert nem tudjuk megoldani az ebédet. Az ingyenkonyha megszűnt, így onnan sem kapunk többé ételt – magyarázta az egyesület vezetője, és hozzáfűzte, bár kérték, hogy legalább a huszonhárom fiatal számára biztosítsanak ebédet, eddig senki sem tett lépéseket ez ügyben.
A szervezet nagy hangsúlyt fektet a hulladékgyűjtésre is: PET-palackokat, flakonokat, üvegeket, papírt és alumíniumdobozokat gyűjtenek. – Az alumínium a legértékesebb, abból fedezzük a reggeliket, mert arra sincs külön támogatás – tette hozzá Márta, és elmondta, hogy az összegyűjtött hulladékot egy moholi idős férfi szállítja el.
Az egyesület évente pályázik a vajdasági értelmi fogyatékosokat felkaroló szervezeten keresztül, így rendszeresen jutnak támogatáshoz a kézműves-foglalkozások anyagaira. Hosszabb távon nagy szükségük lenne egy bennlakásos otthonra is, hiszen a fiatalok szülei egyre idősebbek, többen is elhunytak már, így gyermekeik nevelőszülőknél élnek. – Jó lenne egy olyan hely, ahol lakhatnának, hiszen szükségük van biztos otthonra – fogalmazott az egyesület vezetője, aki lehetséges megoldásként a székház melletti romos épület felújítását tartja elképzelhetőnek, vagy pedig azt, hogy az egykori kaszárnya területén kapjanak helyet. Emellett több nevelőt is alkalmaznának, mert jelenleg mindössze hárman foglalkoznak a huszonhárom fiatallal.
Beszélgetésünk végén Márta megjegyezte: szerencsére a társadalom hozzáállása sokat változott, és egyre többen fordulnak nyitottsággal és elfogadással a fogyatékkal élő fiatalok felé.
Nyitókép: Kézműves-foglalkozás közben (Horváth Zsolt felvétele)
