A zentai Almási cukrászdát senkinek sem kell bemutatni. Elsősorban a desszertjeiről, minyonjairól ismerjük, pedig tortákat, sós pogácsákat, sőt különleges kenyereket is sütnek. A több évtizedes múltra visszatekintő cukrászdát máig az alapító család üzemelteti. A jelenlegi tulajdonos Bicók Balázs, akinek az édesapjával, Bicók Antallal beszélgettünk a cukrászda történetéről és törekvéseiről.
– A cukrászda Kanizsáról indult, a feleségem nagyszülei alapították. A nagytata, Almási István, valamiféle fémmegmunkálási szakon tanult, és a gyakornoki helye mellett állt az akkori Longa cukrászat és cukrászgyár. Ez nagyon megtetszett neki, gyakran átjárt oda, majd át is iratkozott cukrász szakra. A szülei erről nem is tudtak. Amikor befejezte a cukrászati iskolát, beállt a Longa céghez dolgozni. Egészen addig ott dolgozott, amíg a háborút követően föl nem számolták a céget. Az ötvenes évek közepén nyitotta meg a saját cukrászdáját, és tulajdonképpen onnan indult az Almásiék története – mesélte Bicók Antal. Hozzátette, hogy az üzletet a következő generáció hozta el Zentára, legfőképpen azért, hogy a szülőkkel ne legyenek egymás konkurenciái.
– Almási Istvánnak három gyereke volt, két fia és egy lánya. A középső fiú, szintén István, úgy döntött, hogy az apjához hasonlóan ő is cukrász lesz. Ezért, habár jól futballozott, és ezt az irányt is választhatta volna, inkább átjött Zentára, ahol elindult a történet második része. Abban az időben még az volt a szempont, hogy ne rontsuk egymás piaci esélyeit, nem az volt a cél, hogy eltapossuk egymást. 1969-ben nyílt meg a zentai Almási cukrászda. Az első mintegy öt évben anyósom és apóson ketten csináltak mindent, később vettek föl alkalmazottakat is.
Mint azt Bicók Antaltól megtudtuk, nem volt a kezdetektől egyértelmű számára, hogy az Almási családba való benősüléssel a cukrászda munkájába is bekapcsolódik. Eredeti szakmája szerint ács, de amikor Zentára költözött, nem talált ilyen jellegű munkát, így sofőrként kezdett dolgozni a tejgyárban. Az anyósa ötlete volt, hogy tanulja meg a cukrászat csínját-bínját, így csöppent bele ő is a szakmába a kilencvenes évek elején. Ő és a felesége mint harmadik generáció a kétezres évek elején vették át az üzletet, őket pedig kisebbik fiuk, Balázs követte, aki 2011-től vezeti a cukrászdát.
Azt is elmondta, hogy a forgalomra sem panaszkodhatnak, hiszen vannak még nagymamák, akik viszik hozzájuk az unokát, márpedig szerinte a legjobb reklám maga a vásárló. Korábban tortákat, minyonokat, teasüteményt árultak, és persze a klasszikus Almási-desszertet, amely az évek során a védjegyükké vált. Később bekerült közéjük a Musztafáról és az Eugénról elnevezett desszert is a városi csata emlékére, ami a Zenta Község Idegenforgalmi Szervezetével való együttműködésüknek köszönhető. A sós süteményekkel a kétezres években bővítették a repertoárt, és már lakodalmakat, különféle rendezvényeket is vállalnak. A sütemények mellett különleges kenyereket is sütnek: rozskenyeret, gluténmenteset, magvasat, emellett próbálkoztak modernebb süteményekkel is, de mint mondja, a vevőik a hagyományos Almási-süteményeket részesítik előnyben.
– Nem mindenkinek érdekes az újdonság, mert megszokták, hogy nálunk minyon van, ez jelenti számukra az Almásit. Ebből nehéz kilépni. Volt korábban egy cukrászdánk bent a városközpontban is, és nem azért csuktuk be, mert tönkrement, hanem mert azt láttuk, hogy hiába próbálunk ott több kevesebb-sikerrel újítani, az emberek a hagyományosat jobban kedvelik. Mihozzánk nem a modern ízekért, nem a kenyérért jönnek be, nem ezeket keresik nálunk.
Ezért inkább folytatták tovább az eredeti irányt, de természetesen a többi sütemény és a kenyerek is kaphatók náluk, még ha a hangsúlyt nem is ezekre helyezik. A Széchenyi téren lévő cukrászda új színvilágot is kapott, ami egyszerre kölcsönöz modern és retró hangulatot az üzletnek.
– Tulajdonképpen fiatalosítottunk, az új külső visszafogott, egyáltalán nem kérkedő hatást kelt. Úgy látom, szépen halad a fejlődés a maga útján, elégedett vagyok. Csinálni kell, dolgozni kell, nem tudok mást mondani, mint hogy mi erre születtünk. Sok a munka vele, ahogy minden mással is, például nálunk nincs vasárnap. Anyósom és apósom még karácsonykor is dolgoztak, de ezt annak idején sikerült szépen lassan megváltoztatni, és végül elfogadták, hogy a karácsony a családé.
Így sikerült egyensúlyba hozni a munkát és a családot, miközben a cukrászda több mint ötven éve töretlenül őrzi jellegét és helyét a város életében. Mára Zenta életének és történetének szerves részévé vált a cukrászda, amelyet az alapítása óta ugyanaz a család tart életben, generációról generációra adva át a tudást és a szakma szeretetét.
Nyitókép: Sokak szerint az Almásinál kaphatók a legfinomabb sütemények (Fotó: Almási cukrászda (Facebook))
