Minden évben a nyári hónapokban komoly gondokat okoz a szárazság – nincs ez másképp Zentán sem. Az emberek jóval több ivóvizet fogyasztanak, valamint sokkal többet locsolnak. Ezzel önmagában nem lenne probléma, ennek következtében azonban főleg az esti órákban érezhetően csökken a víznyomás. A legtöbben a városi vízhálózatról locsolják a veteményest, a füvet és minden mást is.
A tömbházakban lakók számtalanszor panaszkodtak már, hogy alig tudnak letusolni az esti, kora esti órákban, gyakran várniuk kell, hogy újra megfelelő legyen a víznyomás a hálózatban. A kertes házakban is tapasztalható ez a jelenség, de jóval kevésbé.
A kommunális vállalat feladata a község területén található vízhálózat és kutak karbantartása, ami minden bizonnyal hatalmas kihívást jelent a nyári hónapokban. Az elmúlt években a közvállalat több új kutat is fúratott, de időközben némelyik régi kiszáradt. A város területén a vízfogyasztás nyáron megsokszorozódik, a vízellátás kapacitása pedig véges. A kommunális közvállalat tájékoztatása szerint a nyári forróságban naponta megközelítőleg 3000 köbméter vizet használunk el. A csapadékosabb hónapokban ez a szám a felére csökken.
Vízhiány idején sokan szóban támadják a kommunális vállalatot és az ott dolgozókat, ám a víznyomás kérdése nem kizárólag rajtuk múlik. Elég esténként körbeautózni a városban, és jól megfigyelhető, hányan locsolják az aszfaltot vagy a betont a házuk előtt. A szilárd burkolat ivóvízzel való öntözése nyilvánvalóan nem létszükséglet, mégis sokan végzik ezt a műveletet szinte naponta.
Az egy dolog, hogy a veteményest és a füvet locsoljuk, és ezzel igyekszünk megóvni a kiszáradástól, de az aszfaltot aligha fenyegeti ez a veszély. Mi is tehetünk annak érdekében, hogy elegendő víz legyen a városban – például saját kutat fúratva abból öntözhetünk, így nem terheljük túl a központi rendszert. Természetesen ez plusz anyagi kiadással jár, de a beton, valamint a növények locsolása is költségekkel jár, különösen, ha azt ivóvízből végezzük.
Sokan az „én fizetem, akkor azt csinálok a vízzel, amit akarok” elvet vallják, de mindig van egy arany középút, amit meg lehet találni, ha igazán akarjuk. A felelősség mindenkié, nemcsak a vállalaté. A megoldás pedig nemcsak pénz, hanem akarat kérdése is.
A csapadékosabb hónapokban összegyűjthetjük az esővizet is, amit később felhasználhatunk. Természetesen ez pluszmunkát jelent, amire nincs mindenkinek ideje, vagy nincs hozzá kedve. Sokkal könnyebb mást hibáztatni, mint megoldást keresni.
A kommunális vállalat a nyár elején a weboldalán és a közösségi médiában is arra kérte a lakosságot, hogy próbálják a fent említett módszerekkel öntözni a zöld felületeket és a veteményest, de nem tudni, hányan fogadták meg a tanácsot. Vélhetően ez a szám elenyésző, de a „sok kicsi sokra megy” elvét követve elérhető a változás. Ha mindenki egy kicsit odafigyel a vízfogyasztásra, és csak arra használja, amire valóban szükséges, akkor munka után mindenki nyugodtan letusolhat – akár az ötödik emeleten is. A vállalat is megteszi a maga részét a lehetőségeihez mérten, tegyük meg mi is!
