A horgosi Kamarás-erdőhöz vezető úton végighaladva ma már senki sem mondaná meg, hogy itt valaha hosszú csipkeruhás hölgyek napernyővel, férfiakkal karöltve sétáltak a pompás nyaralóvillákkal szegélyezett ösvényen. A valamikori esztétikai élményt jelentő festői környezet mára már csak árnyéka önmagának. Itt, ezen a helyen található Reök Iván sírja is, az egykori nagybirtokosé, akit elsősorban a Szegeden található, nevével fémjelzett híres szecessziós palotájáról ismerünk.
Azt azonban már kevesen tudják, hogy Horgoson épült fel a Reök-villa, amelyhez hatalmas földterület is tartozott, egészen 1920-ig, amikor az új határ meghúzása kettéválasztotta a birtokot. Reök Iván kamarási villáját választotta otthonául, s amikor 1923-ban távozott az élők sorából, kérésére nem a temetőben, hanem a határhoz közeli birtokán helyezték örök nyugalomra. A Reök családi birtokot és ingatlanokat azonban a második világháború eseményeit követően elkobozták, és állami tulajdonba kerültek. Ma ismét magántulajdonban vannak.
A Reök család leszármazottainak idelátogatása adta az ötletet egy hagyományőrző és egyben hagyományteremtő megemlékezés megszervezéséhez, melynek kivitelezése elsősorban az Iringó civil szervezet munkáját dicséri, de közreműködött Horgos helyi közössége is. A megemlékezést a hétvégén, szombaton délután tartották, ahová a Reök család leszármazottai három nemzedék képviseletében érkeztek. Reök Iván unokája, Attila idén töltötte be 100. életévét, őt kísérte el még fia, György és unokája, Miklós. A horgosiak műsorral is készültek a megemlékezés tiszteletére, a helyi általános iskolai kórusa énekelt, majd Kiss-Iván Anna magyartanárnő Szabó Lőrinc versét olvasta fel, ezt követően pedig Nagygyörgy Zoltán helytörténész elevenítette fel a Reök család történetét. A koszorúzás és gyertyagyújtás után közös imával zárult a megemlékezés.
