A biológusok gyorsan a helyszínre érkeztek, hiszen a Tiszán ez idő tájt menetrendszerűen bekövetkező halpusztulások visszatérő jelenségnek számítanak. A rossz nyelvek szerint az egyetem terepjárója már sofőr nélkül is el tud oda gurulni.
Az első mérések egyértelműen arra utalnak, hogy a Tiszába nagy mennyiségű agresszív idegen anyag(ok) került(ek). A víz pH-értéke 6,7, tehát enyhén savas volt. Normális körülmények között a pH-érték 7,2 szokott lenni. Figyelembe véve a folyó vízhozamát, ekkora eltolódást kevés és ártalmatlan anyag nem okozhatott. Az anyag agresszivitására utal, hogy a víz oxigénháztartása teljesen felborult. Normális körülmények között a Tisza szóban forgó szakaszán a víz oxigéntartalma 6,7 milligramm literenként, most viszont 2,1-re (félelmetesen kevésre) csökkent. Az élettanilag sokkal fontosabb paraméter, az oxigénnel való telítettség pedig még ennél is kedvezőtlenebbül alakult, a máskülönben 85 helyett most alig 20 százalékot mutatott.
Sipos Sándor, a helyszínelést vezető biológus elmondása szerint a haltetemeken is a fulladás félreismerhetetlen jelei észlelhetők. Ennek következtében elsősorban a fenéklakó halak állományát érte súlyos veszteség. A szakemberek a helyszínelés során 23 halfaj tetemét gyűjtötték be, ezek között tömegesen voltak olyanok (mint például a magyar bucó), amelyeket a törvény tartós zsákmányolási tilalommal véd, és amelyek eszmei értéke több ezer dinár egyedenként. A kár, csupán ezen fajok pusztulását véve figyelembe, csillagászati összegre rúg.
Hogy mekkora lesz az összkár, az napok múlva derül majd csak ki. Dušan Jovanović szavai szerint az elpusztult állomány csak egy részét teszik ki a begyűjtött haltetemek, többsége egyelőre a vízfenéken van, és csak felfújódását követően kerül a víz felszínére. Ezek begyűjtése és megfelelő kezelése végett kirendelte a halászokat, hogy a következő napokban hálózzák ki az elpusztult halakat.
A helyszínelő biológusok szavai szerint a halpusztulás a Tisza 120. és 121. folyókilométere között kezdődött, ahol az ipari szennyvizek befolyócsatornái vannak. Hogy ezzel a szakasszal valami nagyon de nagyon nincs rendben, arra a rendszeresen végzett fenékfauna-elemzés is felhívta a figyelmet. Míg a beömlések feletti szakaszon a fenékfauna alakulása kielégítő, jó…, szóval a kívánt keretek között alakul, addig a beömlések alattin bírálaton aluli, és réges-régen megérett arra, hogy vészharangokat kongassunk.
A felmérés ugyan még tart, ezért teljes kép nem tárult elénk. De ehhez tartozik, hogy a csatornák egyike körül kén-hidrogén (hidrogén-szulfid) „illata” terjengett. Azért idézőjelesen, mert ez a vegyület adja a záptojás utánozhatatlan bűzét. A beömlő csatornák egyikének vize negyvenfokos (!). Főztek, forraltak, mostak… a haláltermelők.
Dušan Jovanović szavai szerint a pusztulás forgatókönyve vészjóslóan emlékeztet a 2007-ben bekövetkezett pusztulásra, és ez is a folyó 110. kilométere körül csúcsosodott ki. Emlékeztetünk: az akkori elkövetőjét azóta sem sújtotta a törvény. Jovanović szavai szerint „valakit nagyon véd az igazságszolgáltatás”.
A Tiszát, halállományát, vizét, a Tisza-partiakat… ki és mikor védi meg a szennyezőktől? – kérdezzük mi. Azt, hogy kinek kellene ezt megtennie, tudjuk. Azt kérdezzük: Mikor?!
