A Demokrata Párt zentai szervezetének illetékesei a hétvégén sajtótájékoztató keretében mutatták be a párt két új tisztségviselőjét, Predrag Popović könyvtárost, a zentai Városi Könyvtár munkatársát, a községi képviselő-testület újdonsült elnökét és Viakter Blanka okleveles közgazdászt, a zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola tanárát, a testület új képviselőjét, aki a tartományi ombudsmanhelyettessé kinevezett Širková Anikó helyett került a testületbe, majd a képviselők ismertették álláspontjukat a községi képviselő-testület legutóbbi ülésének két témája, a 2016-os költségvetés és a közszférában dolgozók létszámcsökkentése kapcsán.
– Amennyiben megvizsgáljuk a községi képviselő-testületi anyagot, láthatjuk, hogy 2016-ra számos fejlesztési projektumot irányoz elő, amelyek zömében 2015-ös projektumok, olyanok, amelyeket a község önkormányzata a tartományi kormánnyal közösen pénzel, elsősorban azoknak a pályázatoknak köszönhetően, amelyeken 2015-ben eredményesen vettünk részt – hangsúlyozta Nagy Zoltán, a községi tanács tagja. – A projektumok kivitelezése megkezdődött vagy esetenként be is fejeződött, csupán a végső munkálatok vagy az engedélykiadások csúsztak át a 2016-os évre, aminek következtében a pénzelés utolsó szakasza is átcsúszott erre az évre. Ezek jobbára önkormányzati és tartományi forrásokból valósultak vagy valósulnak meg. Nem tudjuk azonban, hogy a jövőben ez mennyire lesz kivitelezhető, ugyanis – mint ismeretes – a köztársasági kormány a 2016-os költségvetés elfogadása során 40 százalékkal csökkentette a tartomány költségvetését. Mivel a tartomány rendelkezésére álló eszközök jóval kisebbek lesznek, mint amekkorák eddig voltak, ezért minden bizonnyal a kiírt pályázatok mennyisége és a kiosztásra kerülő pénzösszeg nagysága is csökkenni fog – tette hozzá Nagy Zoltán, aki abbéli reményének adott hangot, hogy az önkormányzat ezen források helyett a jövőben a köztársasági szervektől az eddigieknél jóval nagyobb támogatásokra számíthat majd.
– Az ún. racionalizációval kapcsolatban senki nem teszi fel azt a kérdést, vajon ki fogja elvégezni azt a munkát, amit azok az emberek végeztek, akik a racionalizáció áldozataivá válnak. Erre senki nem gondol. Kihasználva az alkalmat, a zentai Városi Könyvtárt hoznám fel példaként, amely kiválóan bizonyítja a kormány törekvéseinek irracionális voltát. Az előírások szerint a könyvtárakban a foglalkoztatottak számát két tényező alapján határozhatják meg, az intézmény állományában szereplő könyvek száma alapján, illetve a könyvtár olvasóinak száma alapján – magyarázta Predrag Popović, a községi képviselő-testület elnöke. – A jelenlegi nemzetközi standardok szerint minden 300 olvasóra kellene jutnia egy könyvtárosnak. Szerbiában minden 500 olvasóra kellene jutnia egy könyvtárosnak. Ezek alapján a zentai Városi Könyvtárban 21, illetve 13 könyvtárosnak kellene dolgoznia. A nyilvántartott olvasók száma ugyanis a december végi adatok szerint a felsőhegyi és a tornyosi fiókkönyvtárakkal együtt 6523 fő. A könyvtár állományában szereplő könyvek száma alapján végzett számítások esetében még rosszabb a helyzet, ugyanis jelenleg 87 814 szerepel a könyvtár állományában, ami alapján a nemzetközi standardok szerint 14 könyvtárosnak kellene dolgoznia az intézményben. Mi összesen 8-an vagyunk, beleértve a zentai könyvtárat, valamint a felsőhegyi és a bogarasi fiókkönyvtárakat. Ennek ellenére kilátásba helyezték, hogy várhatóan a könyvtárosok számát is csökkenteni kell majd. Joggal merülhet fel a kérdés, vajon meddig működhet így a könyvtári intézményhálózat. De ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni például az egészségüggyel kapcsolatban, illetve egyéb területekkel kapcsolatban is – szögezte le Predrag Popović, majd Nagy Zoltán hozzáfűzte, Zenta községben az első körben összesen 8 fővel kellett csökkenteni a közfoglalkoztatottak számát, akik közül 7 személy a Kommunális-Lakásgazdálkodási Közvállalatban, egy pedig a Hófehérke Óvodában dolgozott. Elmondta, az érintettek többsége vagy nyugállományba vonult, vagy önként vállalta, hogy elhagyja a munkahelyét. Kiemelte, Zenta községben a következő két évben további csaknem száz fővel kellene csökkenteni a közszférában dolgozók számát, ami – ha az illetékeseknek nem sikerül valamilyen áthidaló megoldást találniuk – igen sok nehézséget okozhat majd mind a családok, mind az intézmények számára.
