Szilveszter volt 110 évvel ezelőtt, majd beköszöntöttek az 1916-os év első napjai, a harmadik háborús év szomorú valóságával. Az év első napján nyilatkoztak mindazok, akik azokban a háborús hónapokban – amelyek valójában évekké szaporodtak – Újvidék városának kiemelkedő tisztségviselőinek számítottak. Matkovits Béla főispán, aki azon a véleményen volt, hogy „a háborúban nemcsak a múzsák hallgatnak, de megbénul a pártpolitika is”. A jövőről nyilatkozni pedig „háládatlan” dolognak tartotta.
Dr. Szlezák Lajos országgyülési képviselő, ügyvéd, a város értelmiségének háborús helyzetéről szólt. Úgy vélte, hogy a jövőről igen óvatosan kell nyilatkozni, nehogy az esetleg „pesszimisztikus” válasz csüggedtséget keltsen ebben a társadalmi osztályban – vagyis mindazokban, akik a magyar értelmiséghez tartoztak, a magyar tisztviselői és tanítói karban, és általában a szellemi munkából élőkben – hiszen őket a háború nehéz terhei külön is sújtották.
Profuma Béla polgármester reálisan fogalmazott: arról beszélt, hogy a város, a háborús körülményekben „nagyszabású intézmények létesítésébe nem kezd, mert minden erejével a város pénzügyi egyensúlyának” fenntartására törekszik, ami a megbolygatott pénzügyi viszonyok között így is nehéz. Jóslata szerint a város közigazgatása „rendes mederben fog működni”.
Antonije Hadžić udvari tanácsos a város nemzetiségi viszonyait értékelte. Véleménye szerint: „ A szerbnek éppúgy, mint a magyarnak egyik legszebb tulajdonsága – melyet még azok sem tagadnak meg tőlük, kik irántuk kevés rokonszenvet mutatnak – hogy szilárdan ragaszkodnak nemzetiségükhöz.” Szerinte „a sors a nemzeti öntudat nagyobb mértékével ajándékozta meg őket”.
S ez a történelmileg nevezetessé vált idő gondviselésszerűen nyújtott alkalmat az újvidéki szerbek fényes hazafiúi erényeinek történelmi megerősítésére.
Balassa Henrik, az Újvidéki Takarékpénztár vezérigazgatója úgy gondolta, hogy a város pénzügyeire kedvezően hatott a harctér közelsége és a városon áthaladó hadiszállítások sora, amelyek a város kereskedelmét és iparát különösen fellendítették. Bizonyos tevékenységek számára mindez „gazdagodást” hozott, ami szerinte az 1916-os évben is folytatódni fog.
Königstadtler Dusán gyáros, az újvidéki Lyod elnöke a város gazdasági fejlődését a közlekedés fejlettségétől tette függővé. Szerinte, „Újvidék ipara a háború előidézte állapotok nagy hasznát a béke megkötése után fogja élvezni”.
Háború lévén a közélelmezéssel az újvidéki rendőrfőnök, Payerle Nándor rendőr-főkapitány foglalkozott, aki szerint a város élelmiszer-ellátása az akkor kezdődő év októberéig biztosítva volt.
Jócsák Kálmán Újvidék gazdaságáról a munkásság szemszögéből szólt, Véleménye szerint Dél-Bácskában és Szerémségben, a térség egyetlen városnak számító településén, Újvidéken, a fellendülést az említett térséggel való közlekedési összekötettése határozza majd meg. Az év kezdetén, egy ma már fotótörténeti jelentőségű adattal is szolgált. Miszerint a „modern fényképészet valóságos művészetté fejlődött, és örömmel látjuk, hogy Vajda Dezső újvidéki, igen előnyösen ismert fényképészeti műterme, mily tökéletes és művészi képeket produkál. Ennek látható bizonyítéka a sok ízléssel berendezett fényképkiállítás, melyet a Petőfi utca 32. alatti kirakatában állandóan nézők tekintik meg. A pazarul kiállított képek között általános feltűnést keltenek Jenő főherceg, József főherceg, Lobkowicz herceg, van der Stradten gróf kamarás, Tersztyánszky lovassági tábornok, Matkovits Béla főispán és dr. Szlezák Lajos országgyűlési képviselő művészi képei”.
Mindennek ellenére, s az optimizmus dacára, amelynek a városatyák hangot adtak, Vajda Dezső – az újvidéki polgárság fényképésze – műtermének kirakatából is a háborúk és hadvezérek néztek vissza a mai Vasút utcán. S erról tanúskodott az a tény is, hogy szilveszter éjjelén Újvidéken egyetlen szilveszteri bál sem került megrendezésre.
