Az év utolsó estéjén Soma már a bejárati ajtóban „kiszúrta” a problémát. Az egyik bulira érkező vendég ugyanis belépéskor határozottan kijelentette, hogy nem szereti a macskákat. Többször is megjegyezte, hogy: na, majd biztos megkarmol. Sőt, még biztatta is Somát – vagy inkább a sorsot –, hogy csak támadjon nyugodtan.
Soma csendben végighallgatta, nem fújt, nem karmolt, nem csinált jelenetet. Egyszerűen kivárta a megfelelő pillanatot. Amikor az ominózus vendég túl közel hajolt, Soma eldöntötte, hogy elérkezett az ideje egy gyors, oktató jellegű beavatkozásnak: adott neki egy határozott kokit a fejére.
A helyzet tisztázását nem várta meg, villámgyorsan visszavonult a hálószobába, az ágyra, a takaró alá bújt. Csak egy gyanús dudor jelezte ottlétét. Mire bárki reklamálhatott volna, Soma már ártatlanul aludt, mintha ott sem lett volna egész este.
A történet itt véget is ér. Soma intézkedett, majd a hálószobában, a takaró alatt megvárta az új évet.
Nyitókép: Soma intézkedett, majd a hálószobában, a takaró alatt megvárta az új évet (Fotó: Kopasz Tamás felvétele)
