Újvidéket gyakran és nem ok nélkül tartják a szerb kultúra és művelődés központjának. Ez különösen a 18. század végére és 19. századra vonatkozik. A 19. század második felétől pedig kultúrtörténeti szerepe csak nőtt. Ehhez nagymértékben az a tény is hozzájárult, hogy az 1826-ban Pesten megalakult Matica srpska 1864-ben Újvidékre költözött. Tulajdonképpen a Matica srpska megalakulásának indítékát abban a tényben kell keresni, hogy az 1824-ben elindított Letopis Matice srpske terjesztésében nehézségek jelentek meg. Mivel az Újvidéken alapított és szerkesztett, ám Budán nyomtatott, valamint a négy pesti nagyvásárban terjesztett irodalmi folyóirat – amely az egyetemes szerbséget és szlávságot érintő kérdésekkel is foglalkozott – iránti érdeklődést a szerkesztők nem tartották elegendőnek, a Serbska letopis további sorsáról a szemfüles pest-budai szerb kereskedőkkel tárgyalták meg a lehetőségeket. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy olyan kulturális intézményt kell alapítani, amely – a folyóiraton keresztüli irodalom terjesztésén kívül – szélesebben segítené elő a szerb nép művelődését. Így lett a Letopis a Matica srspka megalapításának kiinduló tényezője. Megalakult a szerbség irodalmi, tudományos és kulturális intézménye, amelynek megalakulását és a Letopis megjelenésének tényét kiáltványban tette közzé Jovan Hadzsity. És ettől a pillanattól kezdve a Letopis a Matica srpska folyóirata lett, mondván, hogy a Matica srpska „te érted lett, téged éltet és érted lélegzik”.
Érdujhelyi Menyhért Újvidék történetében a Matica srspkáról írva azt fejtegette, hogy „a magyarországi szerbek jelesei felismerték annak szükségességét, hogy nemzetiségök nyelvét s ezzel egyetemben kulturájokat fejleszteniök kell. Amint nemzetiségöknek a magyar államhoz való jogviszonya tisztázódott s megszűntek katonai nép lenni, a polgári társadalomban igénybe kellett venniök azokat az eszközöket, melyek a haladás és kulturális emelkedés feltételeit képezik s melyeket az állami törvények, tekintettel az egy nemzetet képező különféle nemzetiségekre, ezek számára biztosítattak. Előkelőségeik még e század elején hozzá láttak az állam által nyújtott autonóm jogok keretében nyelvök, nemzetiségi művelődésük szervezéséhez, melynek benyitóját képezte a Matica alapítása.”
A Matica működésének nagy lendületet adott, hogy 1838-ban Tököly Száva királyi tanácsos lett az intézmény elnöke. Minden évben 200 forintot adott a Matica jegyzőjének, 500-at és lakást a saját házában a Letopis szerkesztőjének, azzal a feltétellel, hogy egyben a Tökölyánum igazgatója is legyen. Tehát a Letopis szerkesztősége, könyvtára és a Tökölyánum egy épületben voltak, amelyet a Matica igazgatott. Ez volt a Matica pesti korszaka, amely annak Újvidékre való átköltözésével ért véget, mert a magyarországi szerbség „súlypontja” is átkerült ide – természetesen királyi és császári jóváhagyással, új működési szabályzattal és új tagsággal is.
Ekkor Újvidék lett a magyarországi szerbség központja, ahol az 1864. április 30-án megtartott nagygyűléssel megkezdte újvidéki működését. Elnökének Platon Atanackovićot, újvidéki püspököt, tisztségviselőknek Jovan Hadžić Svetićet és Antonije Hadžićot, a Tökölyanum igazgatójának Jovan Jovanovićot nevezték ki. A Matica müködését és a Letopis megjelenését a Maticára maradt alapokból fedezték. Tököly Száva összes vagyonát a Tökölyánumra hagyta, amely 1878-ig a Maticához tartozott, Trandafil Mária összes ingó és ingatlanát hagyta a Maticára, Aleksandar Karađorđević 75 000 forintot adományozott, ami az ügyintézés hosszúsága miatt 96 267 forintra növesztette az ösztöndíjalapot. Az alapokat a Matica ösztöndíjakra, könyvkiadásra és különböző nemzeti témájú pályadíjra osztotta szét, így 1892-ben 500 forintot regényre, drámára, vígjátékra; 300 forintot népies „irányú” műre, amelynek témáját a „ragadós betegségek” képezték; 100 aranyat a szerb irodalom történetére; 100 aranyat a magyarországi szerbek történetére; 50-50 aranyat népszerű esztétikára és a magyarországi szerb iskolaügy történetére; 150 forintot egy szerb történetet tárgyaló monográfiára és 150 forintot egy néprajzi tanulmányra.
A Matica alapjai azóta is gyarapodtak. Tiszteletbeli tagjai között ott volt Margalits Ede, Szentkláray Jenő, Thallóczy Lajos történészek, és Asbóth Oszkár nyelvész is. A kezdeteket jelentő Đorđe Magarašević szerkesztette Letopis folyóirat nemrégen töltötte be megjelenésének 200. évfordulóját. A Matica is nemsokára ünnepel, s mindkettő elválaszthatatlan részét képezi Újvidék történetének.
