Amióta beköltöztünk az új lakásba, Soma úgy döntött, hogy a földszinti terasz és az udvarocska nem egyszerűen a kertünk, hanem egy egész birodalom, amelynek ő a teljhatalmú uralkodója. A szomszéd macska olykor csak szeretne kijönni, hogy szippantson egy kis levegőt, de Soma azonnal ott terem, és úgy pattintja vissza, mintha a keleti blokk határőre lenne a vasfüggöny idején. A pitbullos szomszéd pedig azóta rémülten meséli, hogy Soma lazán nekirontott volna a négyszer akkora kutyának, pusztán azért, mert rossz szögben haladt el az udvar mellett. A kutya, aki alapvetően rettegésben tartja az utcát, ott állt lefagyva, míg Soma fitogtatta, hogy itt bizony ő az erősebb. De még a 12 éves szomszéd srác sem úszta meg, aki az elektromos motorját tolta volna hátra: Soma felpuffadt szőrgombócként rárontott, mintha a gyerek lenne a fő ellenség.
Az éjszakai kalandok sem maradnak el. Egy hajnalon Soma nem tért haza. Aggódva kerestük, hívogattuk, fütyültünk, persze semmi. Reggel hatkor derült ki, hogy átesett a hátsó szomszédhoz, és képtelen volt visszakapaszkodni. Ott ült teljes nyugalommal, mint aki taxira vár, én pedig biciklire pattantam, át a másik utcába, és hazahoztam. Azóta már háromszor eljátszotta ugyanezt: a szomszéd kapujában várja, hogy megjelenjek, és hogy méltóságteljesen beszállhasson a szolgálati járműbe.
Reggel a feleségem kiengedi, én visszazárom, délután pedig, ahogy hazaérünk, Soma megkezdi a hadjáratát: macskát, kutyát, gyereket egyaránt terrorizál. Este viszont hazatér, benyalakszik, jóllakik, majd az ágy végében elalszik, mint egy ártatlan kisangyal. Mi meg csak bámulunk: nappal gengszterfőnök, éjjel plüssmackó. Papíron a társasház a lakóké, de mindenki tudja: Soma az igazi főbérlő, a négylábú diktátor, aki a saját macskalogikája szerint rendezi át az egész környék életét.
Nyitókép: Soma (Fotó: Kopasz Tamás felvétele)
