1924-ben Lusztig Nándornak, a Novosadski Kompas című kiadvány szerkesztőjének az volt a meggyőződése, hogy az addig megjelent, városbemutató jellegű könyvek „teljesen hibásak és minden rendszer nélkül voltak összeállítva”. Ez talán egy kicsit szerénytelennek mondható vélemény, hiszen minden ilyen, Újvidéket bemutató kiadvány, még ha a rendszerezésben különbségek észlelehetőek napjainkban is, fölöttébb hasznos adatokat tartalmazó publikációnak minősül.
1924-ig nem sok kiadvány jelent meg Újvidékről, és nem is sok idő telt el 1901-től 1924-ig, amikor az első, akkor útikönyvnek titulált Sebesi Basset Vilmos által szerkesztett és kiadott „Újvidék és környékének leírása és útmutatója” megjelent, amely valójában nem is útmutató volt, hanem egyfajta gazdasági, társadalmi és politikai ismertető. A bevezető helyett Újvidék címerét Péter Pál főispán fényképe és életrajza, majd a város és történetének bemutatása követte, ezután a népszámlálás eredményeit tette közzé, amely szerint 1901-ben 28.826 polgár és 500-nál több katonai személy lakta ezt a települést.
Ezt követte a városi tisztségviselők fényképes bemutatása, majd az ügyvédek és orvosok névsora. A városi intézmények közül külön figyelmet szentelt a Matica srpskának és akkori elnökének, Antonije Hadžićnak. Utána a városban működő pénzintézeteket mutatta be, aztán a szállodákat, ipari létesítményeket sorolta fel, de legnagyobb számban az újvidéki kereskedők üzleteinek hirdetése szerepelt ebben az úttörőnek számító kiadványban.
Kezünk ügyébe került az 1913-ban, Szántó Aladár városi közjegyző által szerkesztett és Mayer Dezső által kiadott „Újvidéki lak- és címjegyzék” is, amely azzal a szándékkal készült, hogy „a hatóságok, testületek, intézetek organizációját áttekintse és a lakosság lakcímét áttekinthetően bemutassa”. Azzal, hogy a bevezetőből kitűnik, hogy 1909-ben már megjelent egy hasonló kiadvány, amelyben a telekkönyvi adatok is szerepeltek.
Egy biztos azonban: az 1924-ben megjelent útmutató, már az új délszláv állam keretében lévő várost bemutató kiadvány, valóban egyedinek számít, még ha nem is abból az okból, amely miatt szerkesztője egyedinek tartotta, hanem azért, mert tulajdonképpen egy kétnyelvű, szerb–magyar kiadványról van szó, amely azért is érdekes, mert egy tudatos, a kisebbség nyelvének szinte egyenragú használatáról vall. A tartalomból idézve az Előszó után következtek a Pavlas Ignjat írta Noviszád város szerepe a felszabadulás után, A korszerű kereskedő, dr Branko Petrović, Noviszád közegészségügyi fejlődése, dr Vladan Jojkić tollából, Újvidéktől Novisadig, Mayer József és Novisad mint a Vajdaság ujságcentruma Szpaszics Velizár ismertetője volt olvasható. Utána a városi hivatalok, az Állami és közhivatalok, a Közlekedés, Hajózás, Posta, Közegészségügy, Igazságügy, Tudomány, Egyházak, Ujságok, Egyesületek, Szórakozás, Bankok, Gyáripar, Iparosok, Kereskedők, Vegyes és Hírdetések szerepeltek.
Lusztig Nándor, úgy látszik, komolyan foglalkozott az ilyen kiadványok jellegével, mert tartalmilag egy átgondoltabb kiadványt adott közre. Ezen tulajdonképpen nem kell csodálkozni, lévén, hogy közismert és rutinos újságíró volt. Annak ellenére, hogy a későbbiekben elsősorban sportújságíróként ismerték, a kezdetben 1917-ben, már fiatalon szerkesztette a magyar nyelven megjelenő Szemle című színházi és irodalmi hetilapot. De az újvidéki Juda Makabi futballcsapat minden pénteken megjelenő újságját is ő szerkesztette. 1933-tól Komlós Márton Uránia nyomdájában a magyar nyelvű Zsidó Újságot, de a szerb és német nyelven megjelenő Jüdische Zeitungot is ő állította össze. Kiváncsi és minden iránt érdeklődő újságírónak számított, ami a Novosadski Kompasból is kitetszik. Így lehet tudni, hogy 1924-ben Újvidéken két magyar nyelvű napilap, a „Délbácska” és a „Vajdaság”, egy heti lap sem, két időszakos kiadvány, a Csuka Zoltán szerkesztette „Út” című folyóirat 3. évfolyama, továbbá az 1. évfolyamában lévő „A vicc” című szatirikus riportlap jelent meg.
Lusztig Nándor életútjának, igazi újságírói habitusának, de nemcsak neki, hanem feleségének és 10 éves fiának is, szomorú sorsként, az 1942-es hideg napok vetettek véget.
