Szokatlan jelenetnek lehettünk szemtanúi a minap a Podbara városrészben, a Filip Višnjić és a Fehér szántóföld (Bele njive) utcák kereszteződésénél: az egyik, még megmaradt családi ház elé egy nagy, akár több télre is elegendő farakást pakoltak le. Az ott lakók minden bizonnyal ezzel az energiahordozóval tervezik fűteni otthonukat a téli hónapokban.
Nos a közelben, alig pár méterre már javában épülnek az 5-6 emeletes lakóépületek, még a tél előtt beköltöznek az új lakók, kicsit távolabb, 50-100 méteres körben pedig teljes lakónegyedek tűntek el, amelyeknek a helyén most mély árok tátong. Ebben lesznek a föld alatti parkolóhelyek, több száz, föléjük pedig több ezer lakóegység épül hamarosan.
Az új lakók azonban nagyon nem szeretik a füstöt, nem tűrik meg azokat, akik fával, szénnel tüzelnek, és miattuk kénytelenek becsukni az ablakot és a teraszajtót. Olyasmire is volt már példa, hogy az új, „magaslati” szomszédok ablakaikból szeméttel, ürülékkel dobálták meg az alattuk füstölgő házakat, ellehetetlenítve az ott élők életét, rákényszerítve őket arra, hogy beadják derekukat, és hogy ők is adják el ingatlanjukat. Egyáltalán nem kizárt, hogy a fotón látható faanyag még a fűtés előtt ugyanoda kerül, ahova a lebontott házból származó törmelék is.
Az urbanisztikai „fejlődés” leginkább szívszorongató példáját a Telepen élő kollégánktól hallottuk: meghalt a szomszéd néni, az örökösök lebontatták a házat anélkül, hogy bármit is kivittek volna – a nénin kívül. A markológépek bútorostul, cuccostul „végeztek a házzal”, a teherautók tutto completo elhordták a szeméttelepre.
Nyitókép: Az új lakók azonban nagyon nem szeretik a füstöt, nem tűrik meg azokat, akik fával, szénnel tüzelnek (Fotó: Szeli Balázs felvétele)
