Kötelességünk hangosan emlékezni!

Cikkünkhöz képgaléria is tartozik, melyet ITT tekinthet meg!

A Futaki úti katolikus temetőben tegnap a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az emlékműsor, majd Guszton András a szervezők nevében szólt az egybegyűltekhez.

– Mintha elődeink hóhérai pontosan kitervelték volna, hogy az 1944-es vérengzések zömét mindenszentek környékére összpontosítsák azért, hogy ezzel megspóroljanak nekünk, kései emlékezőknek egy utat a temetőbe, hiszen ilyenkor egyébként is ellátogatunk ezekbe. Azok miatt vagyunk itt ma, akiknek ártatlanul kellett meghalniuk csak azért, mert magyarok voltak. Ezt Újvidéken meglehetősen méltatlan körülmények között tehetjük meg, immár több mint három évtizede. Akkor is itt voltam, amikor 100 kis keresztet hoztunk magunkkal, köztük egyet én is, kivégzett nagyapáim emlékére. Egyikük itt nyugszik, ebben a temetőben, 50 méterre a kápolnától, megjelölt sírban. Ez általában nem járt ki azoknak, akiket háborús bűnössé nyilvánítanak. Lehet, hogy neki ez fájdalomdíj volt azért, mert a kegyelmi kérvényére adott pozitív válasz két órával a kivégzése után érkezett meg. Másik nagyapám nem járt ilyen jól, valahol Zsablyán, a tömegsírok egyikében porladnak csontjai – emlékeztetett Guszton felhívva a figyelmet arra, hogy sok vajdasági magyarnak, akiknek még a számát sem tudjuk, továbbra is tartozunk méltó emlékművel.

– Sokan úgy gondolják, hogy a tíz évvel ezelőtti, történelmi megbékélés után talán elegendő lenne a csendes megemlékezés is, koszorúzás és főhajtás. Sajnos nem. Amíg nem vesszük számba mindegyik ártatlan magyart, amíg olyan helyekről, mint Újvidék vagy Zombor, hiányoznak a kivégzettek listái, amíg tucatszámra léteznek jelöletlen tömegsírok, addig kötelességünk hangosan emlékezni! Történelmi igazság, hogy a második világháború végén itt magyarirtás történt – emlékeztetett felszólalásában Guszton András.

Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidéki Városi Szervezetének elnök asszonya fájó szívvel szólt az egybegyűltekhez:

– Szomorúan állok ma itt, az idei megemlékezésünket az teszi a korábbiaknál még nehezebbé, hogy néhány napja elveszítettük Pásztor Istvánt, pártunk elnökét. Ő mindvégig velünk, újvidékiekkel volt akkor, amikor a városi képviselő-testülettel kiharcoltuk, hogy legyen méltó emlékműve a 1944/45-ös, ártatlan áldozatoknak. Nemcsak, hogy támogatott bennünket, hanem több ízben is tárgyalt a legmagasabb, politikai szinteken a szerb vezetőséggel arról, hogy ezt a szobrot felállítsák. Legutolsó információink szerint Pásztor István még egyszer egyeztetett Vučić elnök úrral azzal kapcsolatban, hogy az emlékmű felszentelésének végső határideje legyen november 1-je – mondta az elnök asszony.

– A szobormű már régen elkészült, régen megcsináltunk már mindent, ami a felavatáshoz szükséges, de a szerb vezetőség részéről – nyilvánvalóan – ebben a pillanatban továbbra sincs meg se az akarat, se a szándék a szobor felállításához – emlékeztetett a tényállásra Vicsek Annamária.

– Minden egyes alkalom, amikor itt koszorúzunk a VMSZ Újvidéki Városi Szervezetének nevében, megerősít bennünket abban az eltökéltségünkben, hogy továbbmenjünk a szoborállítás útján, és hogy betartsuk ígéretünket – mondta.

A megemlékezésen Csorba Béla betegsége miatt nem lehetett jelen, a Turul-szobor előtt a kegyelet virágait elhelyezte Kubik Zoltán, Magyarország belgrádi nagykövetségének első osztályú tanácsosa, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében dr. Bagi Ferenc, Kabók Roland és Bájity Borisz, a VMSZ temerini helyi szervezetének nevében Ökrész Rozália képviselő asszony és dr. Csorba Csaba, a VMSZ Újvidéki Városi Szervezete Női Fórumának tagjai, dr. Gyura Julianna, Szentmártoni Renáta és Kocsár-Gyalai Edit, a VMSZ Újvidéki Városi Szervezet Ifjúsági Fóruma nevében Sörös Andor elnök és Farkas Adrián alelnök, a VMSZ Újvidéki Szervezetének nevében pedig Bájity Borisz, Kiss Gyula, Madarász Áron és Vicsek Annamária is.

Az áldozatokért Horváth Ákos atya és Halász Dániel lelkipásztor mondtak imát, az emlékműsor az idén is a Szózattal zárult.

ELVÉGEZZÜK A FELADATUNKAT!

– Annak ellenére, hogy a városi vezetőség ebben a pillanatban nem mutat hajlandóságot a szoborállítás irányában, mi továbbra is szorgalmazni fogjuk ezt. Feladatunkat véghez fogjuk vinni. A szoborállítás útján a probléma a félremagyarázásban van, abban, hogy az áldozatok névlistáját, amelyet az ártatlanul kivégzettek feltárása érdekében létrejött magyar–szerb tudományos, vegyes bizottság állított, a nyilvánosság félrevezetési szándékával tolmácsolták mindenféle politikai erők. A VMSZ-nek nem szándéka a félrevezetés, az ártatlan áldozatoknak kíván szobrot emelni. Ezen három nyelven, magyarul, németül és szerbül az fog állni, hogy: az ártatlan áldozatok emlékére. Módosítani nem fogunk, amit kellett, azt leadtuk – emlékeztetett alkalmi sajtónyilatkozatában a szoborállítással kapcsolatos tényállásra Vicsek Annamária.

Mindenszentek és halottak napján Vajdaság-szerte kegyeletteljes megemlékezéseket tartottak az 1944/45-ösz ártatlan magyar áldozatok tiszteletére. Helyszíni tudósítóink jelen voltak Temerinben, Óbecse községben, Zentán és Martonoson is.