Beismerés, tisztelet és megbékélés

Szerdán délután Bácsföldváron és Óbecsén is megemlékeztek az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyarokról. Bácsföldváron a katolikus temetőben megtartott megemlékezésen dr. Molnár Viktor, a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsának elnöke mondott alkalmi beszédet, aki kiemelte: a múltra való emlékezés nem más, mint a jövő iránti elkötelezettség.

– Mély fájdalom hatja át lelkünket, amikor az erőszakos halál szele csap meg bennünket. A történelemben számos példa volt és van erre. A hódítás vágya a hatalomért, területért, erőszakos ideológiák tömegeket pusztítottak el beleértve számtalan, az ügyben ártatlant is – fogalmazott dr. Molnár Viktor. A megemlékezést alkalmi műsor tette színesebbé az Óbecsei Schola Cantorum Énekkar és Faragó Luca szavaló közreműködésével. Az önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség és a VMSZ bácsföldvári helyi szervezetének képviselői elhelyezték a kegyelet virágait az 1944–45-ös ártatlan áldozatok emlékére emelt kereszteknél.

Óbecsén a belvárosi katolikus temetőben lévő kopjafánál koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek az ártatlan áldozatokra, akiknek lelki üdvéért ft. Fuderer László mondott imát. Kiss Igor, az óbecsei községi képviselő-testület elnöke szólt az egybegyűltekhez, aki alkalmi beszédében kiemelte: 1944 november elseje különösen nehéz volt a délvidéki, így az óbecsei magyarságnak is. Egyházi vezető nélkül, sokan apa, testvér, gyermek, férj nélkül megözvegyülve, feketébe burkolózva, hangosan nem imádkozva, fehér karszallagot viselve, félelemben élve töltötték napjaikat, várva, hogy a borzalom múljon el mihamarabb.

– Azok az áldozatok, melyeket a kivégzettek és a túlélők egyaránt hoztak azokban a napokban, arra szolgáltak, hogy mi most itt lehessünk. Hogy magyarságunkba és az Istenbe vetett hitünkben megerősödve kerüljünk ki. Kevés kommunista, kevés partizán, kevés titóista hóhér gondolta azt 1944-ben, hogy 2023-ban még leszünk, akiknek magyarul nyílik imára ajaka. De, mi magyarok, ha azzal foglalkoznánk, hogy mit gondolnak mások rólunk, már rég nem lennénk. Nem érdekelt bennünket se török, se tatár, nem érdekeltek bennünket a hóhérok sem. A hitünk nagyobb volt, a hitünk győzött, még ha áldozatok árán is. Mert hát tudjuk azt, hogy áldozat nélkül nincs győzelem. Ma itt szép számban, méltóságteljesen emlékezünk áldozatainkra, mártírjainkra. Évek óta, a magyar-szerb történelmi megbékélés jegyében együtt emlékeznek velünk a szerbek is. És ennek külön üzenete van. Együtt emlékezni egyenlő a beismeréssel, a tisztelettel és a megbékéléssel. Egyenlő azzal, hogy kimondjuk: nincsenek bűnös nemzetek, bűnös egyének vannak. Egyenlő azzal, hogy nemzeteink között sokkal több olyan pont van, amely összeköt bennünket, mint ami szétválaszt. Az összekötő pontokat kell erősíteni, hangsúlyossá tenni, közös boldogulásunk érdekében – fogalmazott Kiss Igor. A megemlékezést az Óbecsei Schola Cantorum Énekkar, valamint Gál Noémi és Deák Evelin szavalók tették ünnepélyesebbé.

Kedden este Péterrévén szentmisével emlékeztek egykori plébánosukra , dr. Takács Ferencre a hívők, ezt követően pedig a Mindenszentek Plébánia templomkertjében megkoszorúzták a mártírhalált halt plébános 2014-ben felállított emlékhelyét. A megkínzott apátplébánost 1944. november 19-én az összehívott hívek szeme láttára végezték ki. Baranyi László péterrévei plébános elmondta, hogy a rá való emlékezés több mint puszta múltidézés. Hozzátette, a kultúrélet minden területének a plébánia otthont és lehetőséget adott. Mindenki a sajátjának érezhette mind a plébániát, mind pedig azt, hogy a plébános valóban a lelki atyjuk volt, így tekintettek fel rá. Az, hogy ő életét adta a hitéért, a papságáért, az egyházmegyéért és a hívő közösségéért, biztos, hogy megerősítette őket is, mondta a plébános.