Nem értem a sajtót, amely napjainkban is a Duna legszebb strandjának nevezi kedvenc fürdőhelyünket. Az újvidéki strand ugyanis már régen nem az, ami volt. Zsibvásárnak inkább beillik, mert ott nem a fürdés, hanem a drága mulatozás, ivás, illetlenség, sőt a verekedés a fő cél.
A koránkelők, akik bérletük segítségével a napokban már nyolc órakor kizárták kabinjukat, terjedelmes vérfoltra bukkantak a mindjobban ritkuló pázsiton. A strand, amely most már éjféli egy órakor zár, bandák verekedésének a színhelye. De található az eldobott kukoricacsutka, nejlonzacskó, kutyagumi, Coca-colás üveg és sok egyéb szemét. A bejárat közelében pedig, ahol az érkező buszok megállnak, egy nyárfa tövében a buszsofőrök ürítik ki vizeletüket.
Bezzeg valamikor! Valamikor nemcsak fürödni, hanem pihenni is kijártunk a strandra. Kicsomagoltuk elemózsiánkat, anélkül, hogy a homok terjengett volna körülöttünk, mert zöld pázsit vett körül bennünket, s a takaróra lefektethettük nyugodtan csecsemőinket, mert délutáni álmukat senki sem zavarta. Nem a port rúgtuk a pihenők szemébe, szájába, nem bömbölt minden kisvendéglőből más-más muzsika, mint ma, nem voltak vérfürdők, a csend és nyugalom uralta a strandot. A kabinok között legfeljebb kártyacsaták folytak,vagy a strandpárnákon öregek pihentek. A pénz, a bevétel az úr a város, az illetékes vállalat és a számtalan albérlő számára. A fürdőközönség itt már csak arra szolgál, hogy hozza a pénzt, növelje a bevételt.
Ez lenne a strand egyedüli célja? Nem a pihenés, a fáradt lakosság rövid pihenésének eszköze? A nyugalmas lubickolás, egy üdítő ital elfogyasztása munkaidő után vagy az évi szabadság idején? Így festene a „Duna legszebb strandja”?
Szerintem Martinek Antalnak van igaza, aki a tél minden napján megfürdik a strandon. Tökéletes a nyugalma, legfeljebb csúszkál egy kicsit a jégen, mezítláb. Nyáron neki meleg a víz, meg undorodik is attól, amit ott lát...
