Mintegy két évi hatalmas építkezés eredményeként a múlt év végén elkészült Újvidék legnagyobb épülete a Felszabadulás sugárút és az Újvidéki vásár utca találkozásánál. Immár hónapok óta tart a beköltözés az épületkolosszusba, amelyben van tető alatti medence, alatta fedett teniszpálya, számos luxuslakás külön felvonóval, és így tovább, alatta pedig kétszáz gépkocsi számára parkolóhely. A neve Aleksandar Központ, vagy magyarul – azt hiszem, megérdemli – az Újvidéki Sándor-palota elnevezést.
A palota Betánia felé néző részén Szilveszter napján kigyúltak a fények az ötven egyforma ablak mögött, s azóta is világítottak, bevilágítva a mögötte álló lakóépületekbe, köztük a mi szobánkba, éjszakánként sejtelmesen halvány fényt varázsolva szobánk mennyezetére. Eleinte furcsa volt, de hamar megszoktuk. Időnként megszámoltam a fényes ablakok számát. A hazai izzógyártás dicséretére legyen mondva, az azóta eltelt nyolcvan-egynéhány (vagy ahogyan Szabadkán mondanák: nyolcvan-ennyihány) nap alatt mindössze négy villanykörte égett ki.
És ez a díszkivilágítás a hét elején egyszerre csak megszűnt. Nincs többé az éjszakai sejtelmes fény a szobánk mennyezetén. De ezt is meg lehet szokni. Lehetséges, hogy a holnapi napra (szombatra) előirányzott általános áramtakarékossági kikapcsolást előzték meg. De nem tudom, ki fizeti meg a csaknem három hónapos áramfogyasztást? Vagy ez csak apróság a kivitelezési költségek mellett.
