Mészáros Ilonka: – A lehetőségek jobbak az esélyegyenlőségre, az egyenjogúságra, mint az úgynevezett szocialista társadalomban voltak. Bár azzal, amit elértek a nők az egyenjogúság terén az elmúlt több mint száz év alatt, főleg a XX. század második felében, nagyon sokszor többet vállaltak magukra, mint a férfiak. Ez napjainkban, az átalakulás éveiben is meglátszik. Ebben a demokratikusnak nevezett világban is sokkal többet kell az asszonyoknak, az anyáknak dolgozniuk, sajnos, mint a férfiaknak. Többet kell vállalniuk, tenniük a családjukért, a gyermekeikért, főleg, ha egyedül nevelik őket.
Ubornyi Veronka: – A borítékon, a fizetésen is meglátszik, hogyan érvényesül az esélyegyenlőség meg az egyenjogúság a nők és a férfiak között. Ugyanazért a munkáért, sajnos, nem kaphatnak még manapság sem ugyanakkora fizetést a nők, mint a férfiak. Másfelől már a lehetőségek sem azonosak. Nyugdíjasként úgy látom, hogy a fiatalok közül a lányok, fiatal nők nehezebben tudnak munkába állni, mint a fiatalemberek. A munkaadók mellőzik a női munkaerőt, holott az alkotmány, a munkatörvény előtt egyenjogúak a nők és a férfiak. Hivatalosan úgy is van, csakhogy egész mást mond az élet. Úgy látszik, még sok víznek le kell folynia a Dunán, hogy az esélyegyenlőség megvalósuljon.
Parragh Rozália: – Boldog nagymama és dédnagymama vagyok. De ha az egyenjogúságra gondolok, még mindig elszomorodom. Több nemzedéken át a családunkban is tapasztalhattuk, mennyire másként érvényesülnek a férfiak, mint a nők. A társadalomban nincs megbecsülve és kellő mértékben értékelve az asszonyok munkája. Jó, hogy erről nyíltan beszélnek, és hogy a női civil szervezetek az utóbbi években igen aktívak. De még többet kellene tenni állami szinten.
Cseh Katica: – Manapság talán jobban tudnak érvényesülni a nők, mint valamikor. De a megváltozott körülmények ellenére sokszor hátrányos helyzetben vannak a férfiakhoz viszonyítva, főleg a fiatal anyák. Sokszor feltételként szabja a munkaadó (főleg, ha privát) az először munkába lépő lánynak, fiatalasszonynak, hogy legalább 4-5 évig ne gondoljon családalapításra, gyermekvállalásra. Közben tudjuk, milyen kevés gyermek születik. Egyfelől azt mondják, minél később szüljenek a nők, aztán ha nagy nehezen megjön az első gyerek, alig kapnak fizetést az anyák, mert a kis bérüknek mindössze 60 százalékát folyósítják nekik, amíg gyermekgondozási szabadságon vannak.
