2026. június 21., vasárnap

Számolunk

Az élet peremén

Mostanában nagyon számolunk. A nadrágszíj-politika sokkal előbb beköszöntött hozzánk, mint ahogy minisztereink jósolták: az év közepén kell számítanunk a különböző megszorításokra. Számolásunk mást mutat, mert a kereskedők a gazdasági válság kezdetét azonnal megelőzték, mert a vevőkön akarják behozni, vagyis drágítással a várható veszteséget. Máris megdrágítottak mindent. A mindennapi élelmiszert, a gyógyszert, a kommunális szolgálatokat és minden egyebet. Ahogy a napi számlák érkeznek, úgy tapasztaljuk, mennyit drágult minden decemberhez és januárhoz képest.

A telefon a korábbi1200 dinárhoz képest 1560 dinárba kerül, a kábeltelevízió 650 helyett 890 dinár, a városi buszjegy 29 dinárról egyszeriben 40-re, a kommunális szolgáltatások 4000 dinár helyett 6800-ba kerülnek. Ha az áram áprilisban megdrágul, még nagyobb lesz a kiadásunk. Gyógyszereink – ki törődik azzal, hogy betegek vagyunk –, meghaladja a 13 000 dinárt, mert az orvosok nem számítanak a gyógyszerek árával. A központi fűtés a decemberi 3950 dinár helyett 5450 lett.

S így tovább. A közgazdászok kopaoniki tanácskozáson elhangzott: a keresetek és a nyugdíj a dráguláshoz mérten nem emelkedik, hanem marad a jelenlegi szinten. Vagyis befagyasztják. Most halljuk, a vezetékes víz is drágul.

Mit tehet az, aki az utcára került és kerül a rohamos elbocsátások révén? Mitévők legyenek a nyugdíjasok, akiknek a járandósága az átlagkeresetek 65 százalékára csökken? Akárhogy is számolunk, távolítunk el minden felesleges kiadást az idei évre előirányzott kiadásokból, sehogy sem találjuk a kiutat. Mások sem járnak jobban. Csak az országos válság előtt megtollasodott családok vészelik át a válságot, akik gyanús körülmények között gyarapították vagyonukat.

Közben máris rémisztő hírek terjednek: szegény családok lesznek öngyilkosok kilátástalan helyzetükben. Habár nem a gyáraknak és más termelő vállatoknak kell megoldaniuk a szociális eseteket, hanem a kormánynak, a középréteggel, a számtalan munkanélkülivel senki sem törődik. Hova fussunk, kihez forduljunk? A reménynek a látszatát sem látjuk.

Magyar ember Magyar Szót érdemel