Napok óta tornyosulnak a szeméthegyek a városban. Terjed a bűz, a lakosság kénytelen a szemetet a megtelt kukák mellé dobni. A Čistoća munkásai pedig nem szedik fel, csak azt, ami a kukákban van. Sztrájkolnak a köztisztasági vállalat alkalmazottai, ezúttal nem béremelést követelve, hanem azt, hogy az önkormányzat állítsa vissza tavalyi keresetüket. A városi buszjáratok is megritkultak, ők viszont béremelést és jobb munkafeltételeket követelnek.
A sztrájkok idejét éljük, jelenleg nálunk csak kettő, másutt városokra kiterjedő munkabeszüntetések keserítik meg az életet. Ami bennünket érint, heves vitát váltott ki a lakosság körében, vajon jogos-e a két kommunális vállalat munkabeszüntetése. Van, aki a munkások eljárását helyesli, míg mások elégedetlenek ezzel a módszerrel. Az előbbiek szerint a város szempontjából legfontosabb tevékenységeket meg kell kímélni a fizetéscsökkentéstől, mert nagyon kemény munkát végeznek.
Tényleg, a szemetesek rendkívül nehéz munkával keresik kenyerüket. Látjuk ezt minden nap, amikor a rengeteg szemetet a kukákkal együtt a kamionokhoz vontatják s utána felkapaszkodnak a jármű hátsó lépcsőjére, s testi épségüket kockáztatva téli hidegben, nyáros forróságban továbbhajtanak a következő kukákig. Hát még ha az újvidékiek látnák a Klisa városrészben működő szemétfeldolgozó üzemet, ahol embertelen körülmények között válogatják a munkások, munkásnők a szemetet! Mert el kell választani a flakonokat a papírtól, üvegektől, szúrós üvegcserepektől, élelmiszer-maradványoktól, fémhulladékoktól és etetni kell a szemétfeldolgozó gépeket. A legszegényebb rétege a lakosságnak keresi meg ott a kenyerét, talán életük végéig a szemétben turkálva. Hányan vállalnák ezt a munkát ? Kevesen. Ennek ellenére megfosztják őket bérük tíz százalékától. Ki egyezne ebbe bele? Még talán azt hiszi valaki, hogy megértőek lesznek a kormány megszorító intézkedései iránt? A jelenlegi nyomorúságos megélhetési helyzetben ki törődik a válsággal, azzal, hogy mások, az orvosok, tanárok fogcsikorgatva is szolidárisak az ezer bajjal küszködő kormánnyal! Mindenki a betevő falatért küzd. Szakadt a húr, nincs tovább, ahogy a költő mondta – szabad megfogalmazásban – addig adj a népnek, ameddig kér. Magam is a kivételezés híve vagyok, mert ezektől a tiltakozó munkásoktól függ a város élete. Őket nem szabad megfosztani amúgy is nyomorúságos bérüktől. Főként, amikor másra futja. Újvidék épp ezekben a válságos években sugárutakat, hidat, gátat épít, ahelyett, hogy elhalasztaná jobb időkre ezeket a hatalmas beruházásokat. Harmincezerre nőtt a napokban a munkanélküliek száma, azokat kellene munkába állítani előbb. A többire, a nagyberuházásokra van még idő. Hisz nem egy teendőre évek, évtizedek óta különben is várunk. És a közlekedéssel mi van? Nap mint nap tapasztaljuk, milyen felelősséggel jár az autóbuszok vezetése? Hány utasért felel naponta a buszsofőr? Ha csúszik, ha havazik vezetnie kell, és vigyázni százak, ezrek életére.
Az önkormányzat ne keserítse meg életüket. A polgárokét se.
