Döbbenetes falragasz jelent meg a házunk falán a héten. Egy fiatal ember fényképét ábrázolta, aki mankókra támaszkodva, térden alul falábakkal bámult a lencsébe és azokra, akik megálltak megnézni, milyen csodabogárról van szó. Nem pénzsegélyért esdekelt, nem műtétre kellett neki pénz, csak közzé tette jó nagy betűkkel, mi történt vele.
Arról értesítette az arra járókat, mit tettek vele az orvosok a tartományi korházban. Miután közlekedési balesetet szenvedett, bevitték a korházba – áll a közleményében – ahol különböző terápiát rendeltek el számára. Mivel mindkét lába megbénult, tornagyakorlatokat végeztettek vele. Még kosárlabdára is kényszerítették. Mivel sem a gyógyszerek, sem a mozgásgyakorlatok nem segítettek rajta, még néhány vizsgálatnak vetették alá. Az orvosi vélemény az lett, mivel a fiatalember lábai nem mozognak, amputálni kell mind akettőttérden alul.
Megtörtént az égbekiáltó orvosi tévedés: a fiatalembernek két gerinccsigolyája sérült meg, ezért következett be a bénulás! Csak az orvosok nem vették észre! Inkább levágták a mind a két lábát.
Az orvosi műhibákról százszor olvastunk már az újságokban. Szülés után Belgrádban le kellett vágni az asszony egyik lábát. Egy kislány szürkehályog-műtét alatt halt meg stb. Nos, a mi emberünknyilvánosság elé tárt történetében az az újdonság szerepelt, hogy név szerint felsorolta az orvosokat, akik ezt tették vele. Szerepel ott egy doktornő, három másik orvos különböző titulussal, akik közül az egyik kijelentette, őt nem érdekli az eset. A fiatalemberabban a hitben ringatja magát, hogy óriási tragédiáján csak egy dolog segíthet: nyilvánosságra hozza, mi történt vele. S felteszi a kérdést, hát az orvosok senkinek sem tartoznak felelősséggel? Mikor olvasott az ember olyan újságot, amelyben valamely orvost börtönre ítéltek, kizártak az orvosi kamarából, vagy valamilyen más elégtételt vettekvolna rajta? A közvéleményben az járja, az orvosok mindig igazoltnak vélik beavatkozásukat, mert maguk között végzik a szakvéleményezést, amely persze az orvosok javára szolgál. A szakbizottságok közülük kerülnek ki. Persze, az orvosok ezrei becsületesen végzik munkájukat, némelyiknek végtelen hálával tartozik az ember. De felelőtlenek is vannak, akik ellen semmit sem lehet tenni.
A közlemény végén következik a csattanó: a fiatalember négy évvel ezelőtt perelte be a kórházat, de a bíróság még ma sem kezdte meg a tárgyalást! Az én sógorom hirtelen haláláról szóló orvosi jelentésből ki sem derül, mi okozta a halálát.
Már régen eljött az ideje, hogy a műhibákról, amelyekből már túl sok van, tárgyaljanak a bíróságok semleges orvosi szakértők bevonásával.
