Tiltakoznak a felújítás előtt álló Szatelliti piacon áruló kofák – azt állítják, hogy a Tržnica Piacgazdálkodási Közvállalat lehetetlenné teszi, hogy évtizedek óta használt pultjaiknál áruljanak továbbra is, megfizethető bérleti díj fejében.
Fotó: Szeli Balázs
Ottjártunkkor az eladók csoportba verődve, egymást túlharsogva adták elő elégedetlenségük okát, nevezetesen azt, hogy az említett közvállalatból most arra kötelezik őket, hogy ismét licitáljanak azokra a pultokra, amelyeket korábban már megszereztek ezen a módon, és amelyeknél már hosszú évek óta árulnak, időszakos szerződésmeghosszabbítás alapján. A felújítási munkálatok miatt ugyanis a zöldségfélét és élelmiszert áruló termelőket és viszonteladókat ideiglenesen átköltöztetik a piactér egy másik részébe, s azokat a pultokat úgynevezett belső árverés útján bocsájtják rendelkezésükre. A több hónapig tartó munkálatok után visszaköltözhetnek majd a felújított részbe, előtte azonban ismét árverést tartanak, akkor már nyilvánosat. – Július elsején lejár a korábban megkötött bérleti szerződésünk, s azt követeljük, hogy ezeket hosszabbítsák meg! A szerződéseket félévenként újítjuk. A többi városi piac árusainak nincs ilyen problémájuk, csak nekünk kell újra licitálnunk a pultra. Az új, nyilvános licitáció azt jelenti, hogy miután felújítják majd a piacteret, bárki megjelenhet bármilyen ajánlattal, és kitúrhatja azokat, akik már évtizedek óta árulnak itt. Sokunknak ez az egyedüli bevételi forrása. Ha tízezer lesz egy pult kikiáltási ára, a harc akár félmillióig is felverheti az árat, ki tudja… Kértük, hogy a Tržnica illetékesei közül valaki magyarázza meg nekünk, miért kérik a belső, illetve a nyilvános licitációkat, de erre nem voltak hajlandóak. Azt akarják, hogy közülünk menjenek el ketten-hárman az irodájukba, és majd ott elmondják a terveket. Minket nem érdekelnek a tervek, az, hogy a felújítás után mi hol lesz, meg hogy a pultok merre fognak nézni. Csak az érdekel bennünket, hogy utána is itt maradhassunk árulni – mondta egyik elkeseredett asszony. – 25 éve árulok itt, határozatlan időre béreljük a pultokat és az áruraktározó bokszokat, azzal a feltétellel, hogy hathavonta megújítjuk a szerződést. Tehát csak akkor foszthatnak meg bennünket a pultjainktól, ha nem újítjuk meg a szerződést, ebben az esetben ezt június 30-ig kellene megtennünk. Ezt azonban most lehetetlenné tették, a renoválás ürügyén. A közvállalatnak kellene biztosítania számunkra pultokat a munkálatok idejére, mégis azt akarják, hogy mi harcoljunk értük egymással. Abszurdum! Átverés, vagy nem is tudom, hogy minek nevezhetném… Csak azt követeljük, hogy hosszabbítsák meg a védelmet nyújtó szerződéseinket – magyarázta egy középkorú eladó és a felesége.
Elpanaszolták azt is, hogy az utóbbi egy hónapban a higiéniai körülmények nagyon megromlottak, minden piszkos és bűzlik, a toalett használatáért 20 dinárt kell fizetniük. – A 20 dinár nem sok, de mi élelmiszerrel dolgozunk, gyakran kezet kell mosnunk, az árut is mosni kell. Ehhez nem teremtik meg a feltételeket, ugyanakkor borsos áron megfizettetik a piachasználatot. Naponta 300–500, de akár 1000 dinár is lehet a helypénz, plusz félévente a bérleti díj, nekünk, mezőgazdászoknak 12 ezer körül. A mezőgazdaságból élek, én termelek, ez az egyedüli bevételi forrásom. Mit csinálok, ha valaki megjelenik, és kitúr innen? – teszi fel a kérdést Dragan.
– A közvállalat illetékesei nem akarnak együttműködni velünk, és ez a legnagyobb gond. Ha elküldték volna az emberüket magyarázattal, most más lenne a helyzet. Egyikünk sem ellenzi a piactér felújítását, de megfenyegettük őket, hogy nem fogjuk fizetni a helypénzt, ha nem állnak szóba velünk. Megértjük, ha a renoválás után egy-egy piaci pult nem ott fog állni, ahol korábban, és hogy ezért nem lehet automatikusan meghosszabbítani a szerződéseket, de elvárjuk, hogy ezt így valaki magyarázza el nekünk – követeli Medenko, aki immár 13 és fél éve hivatalosan árul ezen a piacon, és becsületesen fizeti a rá kivetett városi és állami terheket.
