Nagyon kevés adatunk van arról, hogy hogyan teltek az újvidéki zsidó hitvallású lakosok mindennapjai. Nemcsak a levéltári adatok szűkölködnek az ilyen információkban, hanem a sajtó is igen ritkán közölt ilyen híreket.
Az biztos, hogy a gazdasági és közéletben való részvételük az 1848/49-es forradalmat követő időszakban hangsúlyosabb lett. Pontosabban 1859-től elérhetővé vált számukra nemcsak a közhivatalokban való szerepvállalás, hanem a gazdasági vállalkozásuk is kiszélesedett. Az emancipálódási folyamattal egyre észrevehetőbb lett jelenlétük a város mindennapjaiban is. 1881-re szinte normális jelenség volt, hogy a városi kiválóság életéről is többet lehetett megtudni, sőt mi több, a magyar nyelven megjelenő Újvidék nevű hetilap még a gyerekzsúrokról is beszámolt. Így február 24-én Schossbergernél, a tekintélyes újvidéki orvos lakásán gyermek színházi előadást tartottak. Az újsághír arról szól, hogy a darab szereplői „meglepően sikeresen” szerepeltek, hiszen nem más, mint az előadás házigazdája, a sikeres orvos tanította be a szereplőket. A színmű, A farsang vasárnapja tulajdonképpen gyermekdarab volt, és feltehetően a Schossberger család gyerekei mellett a jó barátainak és ismerőseiknek a gyermekei is felléptek. Schossberger Jennin és Ellán kívül König Paula, Fuchs Joseffa, Fetter Jozefin, kisiskolások, Lővy Soma és Frankl Dezső, főgimnáziumi tanulók is szerepet vállaltak a darabban. Az újság írása szerint a szülők félig könnyes szemmel és jóbaráti tapssal köszönték meg a gyerekek játékát. A játékot Schossberger úrhölgy „közhírű művészi zongorajátéka” kísérte, majd a színi előadást követően „finom magyar vacsorát” szolgáltak fel, feltehetően a baráti körnek.
A Schossberger családok úgy látszik gyermekeiket állandó és külön figyelembe részesítették, mert 1881 júniusában arról is hírt közölt az Újvidék hetilap, hogy Schossberger György orvos házában a napokban három 6 és 9 év közötti gyermekük, „házi vizsgáját” a család több barátja jelenlétében ejtették meg. A gyermekek „szeretve gondozó anya és a finom míveltségű „pa” közvetlen felügyelete alatt, otthoni oktatásban részesültek, s ha zsenge korukat tekintetbe vesszük, valóban szép eredményt tanúsítottak”. A hír szerint „feleleteik átgondolva, határozottak voltak”. Az ünnepelt gyerekek közül a legidősebb a 9 éves Ella, a 7 éves Sándor, és a 6 éves Cezar voltak. Természetesen a jól nevelt gyerekek oktatásában nemcsak a szülők vettek részt, hanem König Paula, a Pécsett született 20 éves, akkor még hajadon nevelőnő is.
Ami valóban fölizgatta az újvidéki zsidó hitközség tagságát 1881-ben, az a rabbiválasztás volt. 1881 júniusában a helyi hírekben csak annyit közölt a sajtó, hogy az izraelita hitközség választási bizottsága a „napokban megtartott ülésén az első helyen dr. Süss Ignáczot, a második helyen pedig dr. Lichtschein urakat „candidálta”, akiknek feltehetően bemutatkozó beszédeket kellett tartaniuk, mert az Újvidék szerkesztősége sajnálatát fejezte ki, hogy a „hazafias szellemben” mondott kitűnő szónoklatokat nem közölhette. A választás a kőszegi Süss Ignáczra esett, aki szeptember 6-án az esti hajóval érkezett Újvidékre. Hivatalba lépésének első szónoklatát szombaton, szeptember 10-én tartotta délelőtt német, délután pedig magyar nyelven. Az újság azon reményét fejezte ki, hogy a szinte „egyhangúlag” megválasztott lelkész, aki jó hírnévnek örvendett, nemcsak az izraelita hitközség, hanem „városunk is és a hazafias ügynek lelkes képviselőjeként, a lakosság hazafias többségének” támogatását is élvezni fogja. Ezért szívélyes Isten hozottal köszöntötték. Az új rabbi tevékenysége rögtön látható is volt, mert az újvidéki gimnázium izraelita vallású növendékei számára minden szombat délután istentiszteletet tartott német és magyar nyelven. Újításának elsősorban az erkölcsi hatását várta a város közvéleménye. Majd arról is hírt adtak, hogy a rabbi úr egy nagyobb lélegzetvételű munkán is dolgozott a talmudi házassági jog és a magyar jogi előírások viszonyáról. Az új rabi munkájából, a város magyar nyelven megjelenő újsága három részletben „tárczát” is közölt. Dr. Süss Ignácz valóban jól érezhette magát Újvidéken, mert 1916-ig volt az izraelita hitközség élén, és a város közéletének jelentős résztvevőjeként, köztiszteletnek örvendő polgárának számított.
