Nagyjárás emlékezete

A Törökkanizsáért Egyesület szombaton harmadik alkalommal rendezte meg a Nagyjárásiak Nagy Találkozóját, vagyis a Feketetó település közelében lévő tanyavilág egykori lakóinak és leszármazottainak összejövetelét. Az eseményre az egykori Nagyjárás területén található emlékkeresztnél került sor, ahol a délelőtti órákban ft. Erős Mihály, esperes-plébános atya kegyeletteljes áldásban részesítette a visszatérőket és a jelenlévőket, valamint megszentelte az új búzát.

A keresztnél a jelenlévőket Újhelyi Nándor, a törökkanizsai képviselő-testület elnöke köszöntötte, aki beszédében úgy fogalmazott, a mai nap ismét annak a tanúbizonysága, hogy az emlékezés, a múlt öröksége olyan megtartó erő, amely felülemelkedik az időn és a társadalmi változásokon.

– Emlékezni jöttünk ide, a Feketetó körynékén élő egykori tanyavilág lakói és utódai, akik nemes kötelezettségüknek érzik felidézni és továbbörökíteni a letűnt időket. Bár az egy másik világ volt, más értékreddel és szokásokkal, ahol a torontáli föld még nem permetező drónokat, hanem tenyérizzasztó munkálatokat és lovasekét követelt, s ahonnan még gyalogosan jártak iskolába az itteni gyerekek, de biztos vagyok benne, hogy mégis boldog világként él azoknak a szívében, akik ma eljöttek ide. A néhai tanyavilág helyén most zöldellő vetéseket ringat a bánsági szél. A búza pedig az új élet és a folytonosság örök jelképe. Mai találkozónk is pontosan ennek a folytonosságnak a jegyében jött létre, hiszen a múltunk emlékezete bizony a jövőnk záloga – fogalmazott Újhelyi Nándor.

A beszéd és a papi szentelés után a jelenlévők a szokásokhoz híven egy csoportképet készítettek az utókor számára.

A program Törökkanizsán folytatódott a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület székházában, ahol ünnepi műsorral, a tanyavilágot bemutató kiállítással és ebéddel várták a résztvevőket.

A jelenlévőket Ótott Róbert, a tartományi kormány alelnöke, valamint tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi–nemzeti közösségi titkár köszöntötte.

Beszédében rámutatott arra, hogy az egybegyűltek mind valamilyen formában kötődnek az egykori feketetói tanyavilághoz, ahhoz a valaha nyüzsgő és élettel teli vidéki térséghez, amelyből mára szinte semmi sem maradt. Hangsúlyozta, hogy ma mindössze néhány tanya tanúskodik a múlt szépségéről, valamint jelképként áll a 2024-ben felállított kereszt, amelyet összefogással és közadakozással azért helyeztek el, hogy emléket állítson a korábbi nagyjárási életnek.

– Azért állítottuk a keresztet, hogy nyoma legyen annak, hogy valamikor Nagyjáráson életek kezdődtek és teljesedtek ki, nyoma legyen annak, hogy ott emberek dolgoztak és küzdöttek és nyoma legyen annak a tanyasi életformának is, amely mára már szinte eltűnt. Akik ma itt vagyunk, mind hordozunk valamit a szívünkben Nagyjárásból. Ki a gyermekkorából, ki a fiatalságából, ki szülei, nagyszülei meséiből építkezve ismeri ezt a tanyavilágot. Néhányunknak csak egy-egy történetet jelent a múltból, másoknak az élet kezdetét, régi szép élményeket, szomszédolást, nagy beszélgetéseket, munkával, dologgal töltött éveket, mégis egy nagy családot alkotunk, hiszen a gyökereink Nagyjáráshoz kötnek bennünket. Hálával és elismeréssel tartozunk a szervezőknek, hogy ismét megszervezték ezt a jeles alkalmat, és lehetővé tették, hogy az egykori lakók és mi leszármazottak ismét egymás szemébe nézzünk, kezet fogjunk, és felidézzék mindazt, ami összeköt bennünket. Hiszen Nagyjárás egykor nem csupán néhány tanya volt a térképen. Egy élő, lélegző közösség volt, ahol az emberek ismerték egymást, számíthattak egymásra, és együtt élték meg a hétköznapok örömeit és nehézségeit. Ahol a távolságok ugyan nagyok voltak, de a szívek közel álltak egymáshoz – fogalmazott Ótott Róbert.