Merre megy a Pest–Zimony vasút?

A Szabadkai Ellenőr 1879. október 2-ai száma felelevenített egy 1872. március 8-án és 9-én Pesten a Pest és Zimony között építendő vasútvonal ügyében megtartott nyilvános tanácskozást. Az írás szerint a fővárosba a „kiépítendő vaspálya vonalában eső városok, községek, uradalmak és puszták birtokosai, illetőleg választott képviselői” gyűltek össze. Egy 75 tagból álló küldöttséget március 9-én maga az akkori miniszterelnök, Lónyay Menyhért is fogadta. Jelen volt továbbá a pénzügyminiszter, Kerkapoly Károly is, aki a következőket mondta a küldötteknek:
„A kormány figyelmét a kérdéses vasútvonal épen nem kerülte ki, belátta annak fontosságát s jövedelmezőségét is, épen azért nem egyezkedik vállalkozókkal, ha nem saját maga építteti ki, mert a befektetett készpénzt biztosan visszakapja, szerinte a rövidebb vonal mindig előnyösebb, mert kevesebb költséggel kiépíthető” – olvashatjuk a miniszter szavait, majd alább hozzátették:
„I. A pest-szabadkai vonal egyenes iránya Újvidékig tesz 84 mértföldet, ez kerül 15 millió 300 ezer forintba. II. A pest-baja-zombori vonal Újvidékig tesz 36 és fél mértföldet, ez kerül 20 millió 776 ezer forintba. E szerint az állami veszteség, ha mi az óhajtott szabadkai vonaltól elesnénk: majdnem 5 millió lenne.”
A fentiek tehát arról árulkodnak, hogy az egyik terv szerint a Pest–Zimony vasútvonal elkerülte volna Szabadkát és Baján, valamint Zomboron át vezetett volna Újvidékre. A szabadkai vonal azonban valamivel rövidebb és olcsóbb volt, így a kormány úgy döntött, hogy ezt a tervet valósítja meg. Emellett a lap teljes terjedelmében közölte azt az emlékiratot, amit a szóban forgó tanácskozáson szerkesztettek. Ebben a vasútvonal megépítésének fontosságát a szuezi csatorna megépítésével indokolták, ugyanis a csatorna az indiai kereskedés útvonalát a Földközi-tenger medencéjébe vezette vissza. A közép-európai államok ezért kénytelenek voltak vasútrendszerüket összeköttetésbe hozni a Földközi-tenger nagyobb kikötőivel.
„A jelenleg építés alatti belgrád-konstantinápolyi és belgrád-saloniki vaspályák tehát, – melyek a fekete és földközi tenger egy-egy nevezetes kikötőjét Continensünk kereskedelmi útjaival szerves kapcsolatba hozni hivatvák, – egész Európára, de különösen hazánkra nézve igen nagy horderejűek minélfogva a pest-zimonyi vaspálya, mely ama pályavonalokat az európai vasúthálózatba bekötendi, nemcsak hazai, hanem európai magasabb kereskedelmi szempontból is elsőrendű vonal jellegével birand.
A pest–zimonyi vaspálya nyomjelzésénél tehát pillanatra sem szabad felednünk a világkereskedelem követelményeit, mivel ezek lehető legteljesebb kielégítése által teszünk legjobb szolgálatot hazánk érdekeinek is, miből következik, hogy aprólékos provinciális szempontok csak ott, és annyiban részesülhetnek figyelemben, hol, és mennyiben a külkereskedelem e helyt mérvadó érdekei megengedik” – áll az emlékiratban.
Hogy miért foglalkozott az 1879-es Szabadkai Ellenőr egy 1872-ben megtartott tanácskozással, az a lap október 5-ei számából derül ki. Ebben a városi törvényhatóságnak a képviselőházhoz intézett feliratát közölték. A törvényhatóság a feliratban aggodalmát fejezte ki, hogy a vasút mégis elkerüli Szabadkát.
„Mezőgazdaságunk fejlesztésére és zsenge iparunk felvirágzására nézetünk szerint oly forgalmi eszközök szükségesek, melyek hazánkat a külfölddel közvetlen összeköttetésbe hozzák, – csak akkor leszünk képesek terményeinknek a szomszéd államokban állandó biztos piacot teremteni és csak az által leend majdan képes iparunk is a müveit államok iparával versenyre kellői.
Ily nagyjelentőségű forgalmi eszköznek tartjuk mi első sorban a létesítendő budapest–zimonyi vasútvonalat, és annak a legrövidebb irányban Kunságon át Szabadka város érintésével leendő mielőbbi kiépítését, mert ezen vasútvonal a legtermékenyebb alföldi rónákat érintve a keleti és nyugoti államok kereskedelmét az ország szivén Budapesten át közvetlen összeköttetésbe hozná, és ez által egy részről hazánk fővárosát a külföldi kereskedelem gyupontjává és emporiumává tenné,
másrészről pedig az egész vonal mentében elterülő és ez ideig minden forgalmi eszközöket nélkülöző termékeny vidékek gyors emelkedését és felvirágzását okvetlenül előidézné.
Ezen meggyőződéstől áthatva, – aggodalommal értesültünk legközelebb arról, hogy a kérdéses vasút létesítésére nézve az előmunkálatok nem az általunk jelzett irányban, hanem Kalocsa és Baja határait érintve a duna-balpartján immár tényleg foganatba vétettek, és hogy e szerint városunk nagy közönségének e tekintetbeni kiváló érdekei az egész Kunsági és alföldi vidékek érdekeivel együtt minden felajánlott áldozatkészségünk dacára teljesen figyelmen kívül hagyatnának” – állt a feliratban.
Az aggodalmak végül alaptalanok voltak, hiszen 1882 decemberében Budapest és Szabadka között megindult a vonatközlekedés.