A topolyai tájházban megtartották Lili és a SzínTündérek (avagy amikor a mese életre kelt) című mesefeldolgozó tábort a Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társaság szervezésében. A kerettörténet alapját a Rozi és a színtündérek című mese szolgáltatta, a foglalkozásokat Fekete Edit és Simon Julianna vezette.
– A mesefeldolgozó táborban tizenkét óvodás, elsős és másodikos vett részt. A gyerekek öt napon keresztül közösen fedezték fel a történeteket és rajtuk keresztül a színek, a játék és az alkotás varázslatos világát. A Lili és a SzínTündérek című mese története több fontos üzenetet is hordoz és bontakoztat ki – valahogy úgy, ahogy a különböző színek együtt teszik teljessé a festményt, vagy ahogy az emberek egymást kiegészítve, együttműködve tudnak igazán szép dolgokat létrehozni. A gyerekek nem csupán megtanulták a történetet, hanem ők maguk formálták színpadi előadássá. Megismerkedtek a szereplőkkel, párbeszédeket tanultak, játszottak, mozogtak, énekeltek, valamint közösen gondolkodtak a díszletről és a kellékekről. A színtündérek világát saját készítésű kellékekkel és jelmezekkel tették még különlegesebbé – tudtuk meg Fekete Edittől, ahogy azt is, hogy az előadásnak voltak fontos kellékei is, amik jelképpé váltak.
– A tábor egyik jelképe a SzínKoffer lett. Ez a varázslatos tárgy nemcsak a történet része volt, hanem mintha egyenesen a fiatalok képzeletének az ajtaját nyitotta volna ki. A bőröndből előkerülhetett bármi, ami egy mese megszületéséhez szükséges: színek, ecsetek, kellékek, ötletek és természetesen maga a képzelet – tette hozzá a tábor vezetője, és arról is szólt, hogy az öt nap alatt a gyerekek megtapasztalták, hogy milyen érzés egy közös célért dolgozni.
– A tábor végére a mese megelevenedett, és végül a résztvevőkkel közösen eldöntöttük, hogy bemutatjuk a szülőknek. A fiatalok felálltak a színpadra, felöltötték a szerepeiket, és amit néhány nappal korábban még csak elképzeltünk, az valóban megszületett. Volt, aki bátrabban állt a közönség elé, más a kézügyességével, ötleteivel vagy éppen a játékosságával járult hozzá a közös munkához. Minden gyermek hozzátett valamit a készülő előadáshoz, és éppen ettől vált igazán közössé. Köszönetet mondunk a szülőknek, amiért lehetővé tették ennek a felemelő tábornak a megszervezését, és maguk is hozzájárultak a jó hangulathoz – tudtuk meg a foglalkozásvezetőtől.
– Egy közös történet, amelyben mindenkinek megvolt a maga színe és helye. És ez volt a hét legfontosabb tanulsága is: nem baj, ha nem vagyunk egyformák, nem is kell mindenkinek ugyanolyannak lennie. A különbözőségeinkből együtt valami sokkal szebb születhet! Felemelő volt ebben a néhány napban, hogy a gyermekek szívvel-lélekkel vettek rész a mese megelevenítésében, csodálatos lendülettel és akarattal, annak ellenére, hogy nagy melegben alkottunk. Mert a mese akkor igazán szép, amikor nemcsak elmeséljük, hanem együtt életre is keltjük – hangsúlyozta Fekete Edit.
Nyitókép: Simon Julianna
