Kis túlzással soha nem tapasztalt aszály sújtja Magyarországot és a környező régiót. Dr. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora szerint a rendkívül súlyos helyzet ellenére Magyarországon továbbra is minden adottság megvan az elegendő élelmiszer-alapanyag előállításához. Mindehhez elsősorban az intenzív iparszerű mezőgazdasági technológiákat el kell felejteni, és az innovatív megoldásokat szükséges előtérbe helyezni.
Feltételezem, hogy az aszály által okozott végső károk összegzése még hátra van, de mit tudhatunk a jelenlegi számadatokról? Pontosabban hogyan lehetne számokban, mértékegységekben, méretekben érzékeltetni a felperzselt földek és a félig kiszáradt folyók helyzetét?
– Már a laikus szemlélő is látja, hogy soha ilyen mederszintcsökkenést nem tapasztaltunk, mint az idén, ami önmagában riasztó. Viszont ha mezőgazdasági szempontból nézem, akkor nem áll távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy egy évnyi csapadék hiányzik a talajból és a termőtalajból. Ezt tetézi az a rendkívül súlyos aszály, amely ezekben a hónapokban zajlik. Az idei aszály nemcsak a jelenlegi rendkívül magas hőmérsékletre és a csapadékhiányra világít rá, hanem az elmúlt évek rossz gyakorlatára is. Mindennek a következményeit érezzük Kárpát-medence-szerte.
Dr. Gyuricza Csaba / Fotó: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
A klímaváltozás leginkább a mezőgazdaságot befolyásolja. Őseink egykori jó döntésének tűnt a biztonságos és mindentől elzárt Kárpát-medencét választani hazának, manapság azonban kezd visszájára fordulni mindez, hiszen ez a térség valóságos pokoli hőkatlanná válik nyaranta, és ami még nagyobb gond, elkerüli az esőfelhők jelentős része. Egyre inkább tapasztalható az elsivatagosodási folyamat. A klímát ugyan nem tudjuk megváltoztatni, de talán lehetőség van alkalmazkodásra. Hogyan lehetne átalakítani a mezőgazdaság teljes struktúráját úgy, hogy a jövőben kevésbé érezhetők legyenek a negatív folyamatok?
– Ha már az őseinket említette, fontos megjegyezni, hogy egykor a termékeny talajok, a bővizű folyók és a jó klíma volt az, ami ide vonzotta az ősapáinkat a Kárpát-medencébe. Akkor azért egészen más volt a térség tájföldrajzi viszonya. Mindezt a betelepült ember a 18. század közepén elég alaposan átalakította. Tájátalakítással és folyószabályozásokkal alapvetően megváltozott a környezet. Mindeközben megváltozott a klíma is, és ennek a következményei már negatívak, hiszen ma nem vízelvezetésre, hanem vízmegtartásra kell berendezkedni, és minél több vizet szükséges megtartani a Kárpát-medencében. Mindehhez persze hozzájárult a szántóföldek nagyarányú megnövelése is. Gondoljunk csak arra, hogy az Alföldön a 19. század előtt nagyjából 25-26% volt a szántóföldek aránya. Ma ez 70% fölötti, ha csak az említett területet nézzük. Ezért hogyha hosszú távú következményekről, illetve a feladatokról beszélünk, akkor kijelenthető, hogy a jelenlegi területhasználat, tájhasználat a mai klimatikus viszonyok mellett nem tartható fenn. Manapság kukoricát biztonsággal nem lehet öntözés nélkül termelni. Inkább a gabonafélék irányába érdemes elmenni. Diverzifikálni kell a termelést. Több növényfajtát szükséges termelni. Az a leszűkített vetésszerkezet, ami jellemző ma Magyarországra, az Alföldre, azon muszáj lazítani. Ez négy-öt növényi kultúrát jelent. Azon a talajhasználati rendszeren, amely alapvetően pazarolja a nedvességet és nagyrészt a szántásra alapoz, szintén változtatni kell. Tehát alapvető szemléletváltásra, paradigmaváltásra van szükség. Nemcsak technológiaváltásra, hanem ennél sokkal többre. Sok esetben a művelési ágazat váltása, a tájhasználat váltása kell, ami akár a szántóföldek művelésének felhagyását és az intenzív mezőgazdasági növénytermesztési technológiák elhagyását jelentheti.
Mindez azt is jelenti, hogy a hagyományos növénytermesztésnek tulajdonképpen vége van?
– A hagyományos növénytermesztést először is definiálni kell. Tehát ha a hagyományos növénytermesztés alatt az intenzív gazdálkodást értjük, akkor a válasz igen, ha az őseink által alkalmazott technológiákat értjük alatta, akkor pedig nem. Az intenzív iparszerű mezőgazdasági technológiákat ha nem is az ország egész területén, de jelentős részén korlátozni kell. Ott, ahol a legsúlyosabb a vízhiány, például a Duna–Tisza közén, illetve a Homokhátságon, valamint az Alföld jelentős részét is ide lehet sorolni. Ezeket a korábban alkalmazott iparszerű technológiákat valóban el kell felejteni, és sok esetben a hagyományosan megszokott növénytermesztési technológiákat is.
Természetesen a rendkívüli helyzet nemcsak a mezőgazdaságra van komoly hatással, hanem negatív következményként kihat a gazdaságra, azon belül is legfőképpen az élelmiszer-kereskedelemre. Már most is hallhatunk olyan előrejelzéseket, hogy a kenyértől a tejtermékeken át a gyümölcsökig szinte minden élelmiszer jelentősen meg fog drágulni. Számíthatunk súlyosabb élelmiszerválságra térségünkben és Európa egyes részein?
– Az élelmiszerválság nemcsak a Kárpát-medencétől, Magyarországtól függ, hanem annak globális összefüggései is vannak abban. Szóval ez összetettebb problémakör. Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a Kárpát-medencében, Magyarországon minden adottság megvan ahhoz, hogy elegendő élelmiszer-alapanyagot tudjunk előállítani. Ez nagyon fontos állítás, ugyanis napjainkban ez a világ 200 országából jó, hogyha 20%-ára érvényes. Tehát ezzel a képességgel kellene élnünk, és ehhez igazítani a csúcstechnológiait. Ha ez működne, akkor a Kárpát-medencében élelmiszerválság nem fog fenyegetni a következő évtizedekben. Ennek azonban a feltétele az, hogy a vizet, a vízgazdálkodás kérdését az eddigiekhez, a megszokottakhoz képest egészen másként kezeljük és részben a technológiákat átalakítsuk. Tehát vízmegtartásra rendezkedjünk be, és a talajra hulló csapadékot, természetes körülmények között megőrizzünk. Jelenleg több mint 50%-át elvesztegetjük, tehát ha leesik 400 mm csapadék, akkor abból 200 mm-t elvesztegetünk. Az első legfontosabb feladat, hogy ezt a 200 mm-t próbáljuk minél nagyobb arányban a talajban tartani. Hogyha sikerülne ez évről évre, akkor egy aszályos év kisebb kárt okozna, mint ebben az esztendőben. Ehhez a talajművelést kell átalakítani, a vetésforgót meg kell változtatni és muszáj növelni a talajszerkezet tartalmát ahhoz, hogy több vizet tudjon a talajban tartani. Ez az első és legfontosabb feladat. A másik fontos pedig az, hogy vízvisszatartást öntöző, illetve vízmegtartó rendszereket, víztározókat alakítsunk, építsünk ki. A Vizet a tájban! elnevezésű program ezt indította el, nagyon jó kezdeményezés volt, én bízom benne, hogy ezt az új kormány folytatja. A harmadik a sorban az öntözés és az öntözésfejlesztés, mivel ezen a területen is van még lehetőségünk, kapacitásunk. Mindezek természetesen hosszú távú folyamatok.
Végül a jövő mezőgazdaságára kitérve, bármilyen furcsának is tűnik, de a mesterséges intelligencia itt is egyre inkább teret hódít. Mindez a mezőgazdaság természetes fejlődésének új állomása? Az agrárinnovációk határozzák meg leginkább a sikeres átállást vagy éppen túlélést?
– A csúcstechnológiák alkalmazása nagyon fontos. A csúcstechnológiák alkalmazásának korában pontosan azok a megoldások kerülnek előtérbe, amelyek a vízzel való bánásmódot is sokkal hatékonyabbá tudják tenni. Ez nyilván a digitalizáció, a robotika, a mesterséges intelligencia, a precíziós gazdálkodás adta lehetőséget jelenti. Egy példát is említenék azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a mesterséges intelligencia meg a precíziós technológiák révén hatékonyabbá tenni a vízgazdálkodást. Olyan öntözési technológiák vannak már, amelyek használják a legkorszerűbb precíziós megoldásokat helyspecifikus öntözéssel, amelyek 30, 40, 50%-kal kevesebb víz használatával tudják ugyanazokat az eredményeket és hatékonyságot elérni, mint a hagyományos felszíni öntözési módok. Alapvető fontosságú tehát a víztakarékos technológiák alkalmazása. Mindezt célirányosan a mesterséges intelligencia, illetve a precíziós technológiák teszik ma lehetővé.
Nyitókép: Fotó: Pixabay
