Jövőre is jöhetek?

Halk zene szűrődik ki a zentai Táltos Lovasklub portájáról, ahogyan a kisfiammal kiszállunk az autóból. Már nagyon sok autó parkol előtte, mire mi is odaérünk a reggeli gyülekezőre. A sötét drótkerítés kapuján már kint lobog a helyi Gyermekbarátok Egyesületének narancssárga zászlaja, amely hosszú ideje egyet jelent azzal, hogy itt bizony tábor zajlik hétfőtől péntekig. Bent már rengeteg gyermek szaladgál: a fiúk fociznak, a lányok hulahoppkarikáznak, néhányan pedig a hűvösben megbúvó kispadon beszélgetnek. Barna Tereza, az egyesület elnöke jön elénk, és üdvözöl bennünket messziről felismerhető széles, kedves mosolyával. A kisfiamat a legnagyobb biztonsággal engedem el a többi gyermek közé, de már türelmetlenül várja, mikor zajlik le a búcsúzó szeánszunk, hiszen nem akar lemaradni egyetlen pillanatról sem. Ahogyan ő el is tűnik a tömegben, Terezával az egyik padon foglalunk helyet, és bár igyekszünk egy csendes sarkot keresni, ez itt egy igazi kihívás, szó szerint zsong a helyszín.

– 2012 óta szervezi meg egyesületünk a napközis táborát. Kezdetben a Caritas adott otthont nekünk, és akkor évi két alkalommal is szerveztünk tábort. Ahogy egyre több gyermek szeretett volna részt venni a programokon, kinőttük a Caritas által biztosított helyet, így 2015-ben átköltöztünk a lovastanyára, és azóta ide várjuk a gyermekeket, évről évre más-más tematikával – idézi fel a kezdeteket az egyesület elnöke, aki azt is hozzáteszi, hogy az idén teljes létszámmal, mintegy 60 gyermekkel táboroznak, akikkel 15 felnőtt foglalkozik. Közülük rengeteg a visszatérő, ugyanakkor új arcokból sincs hiány.

– Az idén is gyorsan beteltek a helyek. Azért is ilyen népszerű a Zentai Gyermekbarátok Egyesületének tábora, mert a gyermekek itt valóban gyermekek lehetnek, játszhatnak, mozoghatnak, alkothatnak, nevethetnek, és közben új barátokat is szerezhetnek. Nem az a célunk, hogy egész nap egy helyben üljenek, hanem hogy élményeken keresztül tanuljanak. Sok pozitív visszajelzést kapunk. Különösen jó érzés számunkra, amikor egy lurkó a tábor végén azt kérdezi, hogy „Jövőre is jöhetek?” – emeli ki Tereza, majd az idei tábor programjáról mesél: 

– Ahogyan említettem, minden táborunknak más tematikát képzelünk el. Ezúttal az újrahasznosítás mellett döntöttünk, hiszen szeretnénk megmutatni a gyermekeknek, hogy amit elsőre hulladéknak gondolunk, abból sokszor kreatív és hasznos dolgokat lehet készíteni. Így a kézműves-foglalkozásaink során kiürült kávésüvegekből vázát készítünk, kartonpapírt és papírpoharakat is felhasználunk, gipszfigurákat festünk, és még egy-egy saját készítésű hegedű elkészítésére is sor kerül. A kézműveskedés mellett sok mozgásos és ügyességi játékot is beiktatunk. A többi között sámlit építünk, a mérleggel ismerkedünk, valamint játékos formában tanulunk a szelektív hulladékgyűjtésről. 

Azt már tudom, hogy a gyerekek számára mit ad ez az öt nap, látom és tapasztalom is, viszont amikor arról érdeklődöm, hogy az egyesület tagjainak mit jelent, Tereza csak mosolyog.

– Nekünk ez sokkal több egy nyári tábornál. Számunkra ez az összefogásról is szól. Az egyesület tagjai és segítői együtt dolgoznak azért, hogy a gyermekeknek egy olyan hetet adhassunk, amelyre sokáig emlékezni fognak, a szülők bizalma pedig erőt ad ehhez. A tábor minden évben hatalmas bizonyíték arra, hogy érdemes dolgozni a gyerekekért. Mert amikor látjuk a csillogó szemeket, és halljuk a nevetést, akkor tudjuk, megérte minden befektetett idő és energia – zárta gondolatait az egyesület elnöke.

Elköszönök, de amikor három órakor visszatérek a kisfiamért, megtapasztalom mindazt, amiről Tereza beszélt: a játéktól koszos gyerkőcök szinte alig akarnak hazaindulni.