Pihe-puhák, édesek és szerethetők

Pihe-puha cirógató bunda, ártatlan szemecskék, ölelésre nyíló karocskák. Életünk első maciját sokunk még babaként kapta: mellénk ültették a kiságyba, hogy óvja az álmainkat, és gyengéden simogasson, amikor hozzáérünk. Talán már feledésbe is merült, hogy a vadon egyik legveszélyesebb nagytestűjéből mikor vált a gyermekszobák legédesebb, legártatlanabb, biztonságot és szeretetet árasztó macijává. Egy biztos: az irodalomnak is jelentős szerepe volt benne. Mint ahogy abban is, hogy gyermekeknek és felnőtteknek is azonnal mosolyt csalt az arcára a Mackók nyomában című tárlat, amely a minap nyílt meg Topolya Község Múzeumában, és december végéig látogatható. A tárlat ötletgazdája dr. Hózsa Éva irodalomtörténész, az apropója pedig az, hogy idén megjelenése 100. évfordulóját jegyzi Alan Alexander Milne: Micimackó című műve, azaz a 100 holdas Pagony lakói 100 évesek. Emellett a legendás Teddy maci is kiemelt figyelmet kapott, mint ahogy minden más mesebeli medveúr, műanyag szivaccsal és természetes szalmával bélelt több évtizedes brummogó is. A legidősebb mackó 100 éves, a legifjabb talán még az első születésnapját sem élte meg. A kiállítóterem előcsarnokában medvés magyar, szerb és angol nyelvű meséskönyvekből, lexikonokból egy kísérő tárlat állt össze. Csernik Attila, Penovác Endre, Bolyos Szenti Lilla medvés alkotásai mellé várják a macis gyermekrajzokat a tárlat alkotói. Radaković Marina, az intézmény igazgatónője elárulta, hogy a kölcsönkapott plüssmacik mellett felhasználták a topolyai múzeum fundusának egyes darabjait, de a helyi és a környékbeli magánszemélyek, tájházak más régiségei is hozzátesznek a kiállítás rusztikus hangulatához. Gyermekszobák bútorai és játékai, tisztaszobák fontos elemei, porcelánkészlet, közel egy évszázados textíliák is a kiállítás részét képezik. Dr. Hózsa Éva irodalomtörténész generációkkal szerettette meg az irodalmat, és a gyermekirodalom varázslatos világáról a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatóinak adott elő. A diákság, munkatársai, ismerősei körében köztudott rajongása a plüssmacik és a mackóirodalom, azaz a mackológia iránt, és hogy szabadkai otthonában szép számú gyűjteménnyel rendelkezik. Ezt most több hónapra átköltöztette Topolyára.

– A mackókat akkor szerettem meg nagyon, amikor ötvenéves koromban kaptam ajándékba egy Teddy macit. Nagyon megtetszett, és azóta akárhova utazom, emlékül mackóval térek haza. Ajándékba is kapok, és persze megvannak a régi mackóim: egy vitrinben laknak az otthonomban. Korábban is igyekeztem a tanítványaim figyelmét a macikra irányítani, az MTTK-n tanítottam is mackológiát. Ilyenkor magammal vittem és bemutattam a plüssjátékok típusait – tudtuk meg a tanárnőtől, akitől az iránt is érdeklődtünk, hogy hogyan kerülhetett közel az emberi lélekhez a pihe-puha plüssmackók világa.
– Először is a kisbabák egyik első ajándéka a plüssmaci, mert tényleg olyan pihe-puha, és a gyerekek örömmel tapogatják. A gyermekirodalomban a maci szép, pozitív, megnyugtató üzenetet közvetít, és a Micimackónak is vannak rövidített történetei. Majd amikor a gyermek megnő, akkor Reguly Antal nyelvész, néprajzkutató gyűjtésének köszönhető medveénekekre terelődhet a figyelme, a mitológiára és a mackológiára, meg arra a sok minden másra, ami a mackókkal kapcsolatban született a művelődéstörténetben – tette hozzá a tanárnő.

A tárlatmegnyitót követő percek forgatagában a Kozma testvérek – az ovis Nina és az iskolás Noel – is megbabonázva nézték a mackókat. Nina édes, macis hajpántjával és elkerekedett szemmel figyelte, hogy előkerül a diktafon, testvére, Noel, előbb tagadta, hogy lenne macija, de anyukája a háttérből emlékeztette, hogy az ágyán több is helyet kapott. Noel végül elárulta, hogy nem adott nekik nevet, de emlékeztette anyukáját, hogy húgocskájának is vannak macijai. 
– Én nem szoktam a macikkal játszani, inkább a kisautóimmal. A macik mellett inkább egy plüss kiskutyával alszok – hadarta Noel.
– Nagyon szeretjük a macikat, és úgy hívjuk, hogy maci. Nem adtunk nekik külön nevet. Van egy nagy macink is, amit a nővéremtől örököltünk. Én magam sem neveztem el a macimat gyermekkoromban –  tudtuk meg Székács Nagygellér Zitától, aki párjával, Székács Lászlóval és kislányukkal, Millával érkezett a tárlatmegnyitóra, amelynek ünnepi hangulatát többek között Nagy Márton is emelte szaxofonszólójával. 

– Volt macim kiskoromban, egy kisebb méretű, és sokat játszottam vele régen. Teddynek hívtam. Volt egy időszak, amikor Mr. Bean rajzfilmjét néztem a legszívesebben, és neki is volt egy barna macija. A Micimackót is néztem, de azt ritkábban. A kisgyerekek talán azért szeretnek a macikkal játszani, mert beszélhetnek hozzájuk, beszélgethetnek velük játék közben – tette hozzá Márton. 
A mackók topolyai kiállítása kellemes élményt jelent gyermeknek és felnőttnek egyaránt. A tárlat legidősebb mackója 100 éves, és egy újvidéki gyűjteményből származik többedmagával, ami Svetlana Komnenić – Željko Komnenić özvegye – tulajdona. A legújabb macik a kiállítás ötletgazdája, dr. Hózsa Éva irodalomtörténész magángyűjteményét képezik.