Nem is olyan régen az urbánus környezetek leggyakrabban előforduló madarai voltak a verebek és a fecskék. A helyzet azonban drasztikusan megváltozott. Manapság egyik és másik apró madárfaj képviselője is csak ritkán látható, és ez az egész Európára jellemző folyamat. A kutatásokon alapuló kimutatások szerint 1980 óta a populáció mintegy fele eltűnt. A szakemberek szerint a csökkenésnek nem egyetlen oka van.
Több tényező együttes hatása, esetenként kölcsönhatása vezetett ide. Egyrészt a vegyszeres rovarirtás miatt kevesebb a táplálék. A verebek a fiókáikat főleg rovarokkal etetik. A mezőgazdaságban nagy területeken használatos rovarirtó szerek csökkentik a rovarok számát. Egy másik, szintén az agráriumhoz köthető folyamat, hogy a betakarítás során kevesebb mag hullik ki, hatékonyabbak a betakarítási gépek, így ebből a szempontból is kevesebb táplálék jut a madaraknak. A környezet változása is megfigyelhető.
A házi veréb hagyományosan az ember közelében él, a modern települések kevésbé kedveznek neki. Az új épületekben kevesebb fészkelő rés van, nincsenek már klasszikus értelemben vett ereszaljak. Sihelnik József természetvédelmi mérnök, ornitológus, a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület madarászszakosztályának vezetője elmondta, a házi veréb ritkulását főleg az emberi környezet megváltozásához köthető. Kevesebb a rovar és a mag, valamint a fészkelőhely is. Különféle okokkal magyarázható, hogy manapság a korábban tömegesen előforduló házi veréb is ritkább. Kiszorult a települések szélére, hiszen nem talál olyan fészkelőhelyeket, mint korábban a házak, melléképületek ereszei alatt. Az is megfigyelhető, hogy közeli rokona, a mezei veréb is konkurens fajjá vált. A verebek visszatéréséért a kertekben vagy településeken sokat tehetünk mi is. A költést költőládák kihelyezésével lehet elősegíteni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány egyszerű módszerrel sok helyen sikerült növelni a számukat. A verebek alapvetően magevő madarak, de fészkelés időben sok rovart is fogyasztanak.
A fiókák a megfigyelések szerint 36 százalékban növényi, 64 százalékban állati eredetű táplálékot kapnak. Természetes ellenségei a házi macskák, a héják, a baglyok és még számos ragadozó emlős- és madárfaj. A házi veréb urbanizálódott, azaz kizárólag emberi környezetben él, a mezei veréb szintén megtelepedett a városokban, csak azok külső, kissé falusias területein fészkel. Emellett út menti fasorokban, parkokban, ligetekben, a folyókat kísérő ártéri erdőkben, gyümölcsösökben is megtelepszik.
Mindenütt, ahol fészkelésre alkalmas odút vagy üreget talál. Vajdaságban két rendszeresen fészkelő verébfaj él, a házi, illetve a mezei. Az utóbbi években megjelent egy délről terjedő harmadik, a berki veréb. Magyarországon is jegyeztek költőpárokat. A megfigyelések szerint megtörténik, hogy a vagonokba rakott gabonát meglepik a berki verebek. Aztán, amikor lezárják a vagonokat, akár 100 kilométereket is utaznak, majd kiszabadulnak és megtelepednek.
A szakemberek is figyelmeztetnek, hogy a széles elterjedésű, nagy létszámú fajok elvesztése aggodalomra ad okot, mert az ökológiai rendszerek súlyos problémáira utal, amelyek az ökoszisztéma-szolgáltatások révén az emberiségre is kihatnak.
A téma szempontjából egy közelgő jeles dátumra is érdemes kitérni. A verebek világnapját március 20-án ünnepeljük. Az a célja, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a városi környezetben élő, sajnos éppen drasztikusan fogyatkozó madarakra. A kezdeményezés célja a verebek védelme, ökoszisztémában betöltött fontos szerepük hangsúlyozása és a környezettudatos szemléletformálás.
Sihelnik József / Fotó: Tóth Péter
Nyitókép: AFP



