A honfoglaló magyarok íja a fennmaradt leletek tanúsága szerint összetett reflexíj volt, amelyet rugalmas fából, szarulemezekből és inakból készítettek, csontmerevítésekkel megerősítve. A magyar íj manapság szimbólum. A 9–11. századi magyar íj 2015 óta hivatalosan a Hungarikumok Gyűjteményének tagja mint kulturális örökség. Elválaszthatatlanul kötődik a Kárpát-medencében letelepedett elődeink életmódjához, jól tudják mindazok, akik Európa és a népvándorlás korának történelmével foglalkoznak. Volt idő, amikor ezt a fegyvert mindenki másnál jobban és eredményesebben használták elődeink, legyen szó vadászatról vagy harci cselekményekről. Nem túlzás az egyesek által megfogalmazott állítás, hogy nemzetünk megmaradását is az íjnak köszönhetjük.
A bajsai Kókity Attila érdeklődését valamivel több mint tíz évvel ezelőtt keltette fel az íjkészítés. Egyik barátja, Szukola István laminált üvegből próbált magának íjat barkácsolni. Egy ilyen új eszköznek igencsak borsos ára van, ezért döntött úgy, hogy megpróbál készíteni. A feladat megoldásához Kókity Attila mellett Mamuzsity Mihály is csatlakozott, így hárman ötleteltek, hogy miként lehetne íjat készíteni. Saját bevallásuk szerint eleinte nem jártak sikerrel, ez azonban nem vette el a kedvüket a kísérletezéstől. Kókity Attila az interneten próbált tájékozódni, így talált rá Bencsik Péter magyarországi íjkészítő leírásaira és videóira. Az így megszerzett tudással egy hagyományos, magyar íj elkészítésével próbálkozott. Szürkemarha-szarut, valamint tehénláb-, illetve lólábinat sikerült beszereznie. Annyira sikerült kitapasztalni a dolgokat, hogy 2017-ben megkapta az Év Magyar Íja díjat a tiszavasvári ásatás 8-as sírjából előkerült íjmaradványok alapján készített rekonstrukciójáért. Kókity Attila manapság szakértőnek számít a témában, számos rendezvényen tartott előadást az avar, a hun, illetve a honfoglalás kori magyar íjakról. Erre van is igény, hiszen ez az eszköz jóval több mint múltidézés. Egyre többen fedezik fel benne azt a nomád gyökerű, mégis nagyon mai mozgásformát, amely egyrészt sport, másrészt közösségi élmény és kulturális önkifejezés.
Február utolsó hétvégéjén Szlovákiában, Komáromban megrendezték a II. Magyar Íj Napját, amely a Kárpát-medence minden szegletéből vonzza azokat, akik számára az íjászat élő hagyomány. A rendezvény keretében megnyílt az Íjászat múltja és jelene nevű tárlat a Duna Menti Múzeum Kultúrpalotájában, ahol régészeti leletek, íjrekonstrukciók és a modern hagyományos íjászat világa is megtekinthető. A Kókity Attila által készített korabeli fegyvereket is kiállították. Február 28-án egész napos programmal tarkított nemzetközi konferenciát tartottak. Mivel tökéletes állapotban a sírokban sem maradtak fenn a korabeli íjak, és a leírásokra sem hagyatkozhatunk maradéktalanul, a fegyverek elkészítésének pontos módja csak feltételezhető.
Kókitya Attila a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok íjainak rekonstrukcióit is elkészítette, amelyek között sok a hasonlatosság, de vannak különbségek is. Ezekről tartott előadást Komáromban, és az általa készített íjakat is kiállították. A tárlat keretében nemcsak íjak, nyílvesszők, egyéb fegyverek, de korabeli használati tárgyak replikáit is meg lehet tekinteni március végéig.
Nyitókép: Tóth Péter
