Gondoskodnak a vadállományról

Amennyiben hó lepi el a határt a téli hónapokban, a vadászegyesületek etetéssel igyekeznek megőrizni a vadállomány egészségét. Így van ez Pacséron is, ahol az 57 tagú Fácán Vadászegyesület nyáron itatja a vadakat, télen pedig eteti.
– Négy területre osztottuk fel a falunk határát, és mindegyik részen 6-7 etetőpontot alakítottunk ki. Tizenketten látjuk el az egyesületen belül a vadak téli etetését. Az egyik idősebb tagunk és egy baráti társaság is rendelkezik a határban olyan etetőhellyel, ahova akkor is visznek ki takarmányt a vadaknak, ha nem fedi hó és jég a szántóföldeket. Igaz, ha nem havas a táj, akkor a repce nagyobb leveleit fogyasztják előszeretettel a növényevő állatok, amikor viszont az olvadt hó néhol egy centiméteres jeget képez, rendkívül megnehezíti nekik az élelemhez jutást, ami legyengítheti a szervezetüket. A téli etetés célja ugyanis elsődlegesen a vadállomány egészségének és vitalitásának megőrzése. A takarmány mellett vitaminokkal dúsított kősót is viszünk ki nekik – tudtuk meg Márkus Krisztiántól, a szervezet elnökétől, és hozzátette, olyan elhagyatott szálláshelyekre, fás-bokros részekre helyezik ki a takarmányt, ahol az ágak közé tehetik a szénát, alá pedig – eltakarítva a havat – leöntik a szemestakarmányt.
Nemes Norbert vadőr elmondta, hogy a téli etetésben a legfontosabb a szemestakarmány, ami általában morzsolt vagy csöves kukorica, amelybe a madarakra, azaz a fácánra, fogolyra gondolva kevernek napraforgót és búzát. Itt-ott a kevésbé szívesen látott verebek és varjak is megjelennek, de azok ellen nem lehet mit tenni.
– Mi, vadászok akkor is odafigyelünk a vadállományra, ha a határt nem borítja hó és jég. Ilyenkor viszont természetesen fokozottabb ügyeletet tartunk fenn, hiszen az állatok nehezebben találnak maguknak élelmet. Olyan helyekre szórjuk ki a takarmányt, ahol nyomokat hagynak maguk mögött a vadak, ki van taposva a hó, vagy a növényzeten látszik a vad nyoma. Külön gondolunk a nagyvadra, azaz esetünkben az őzekre, mert az állományuk a legérzékenyebb ebben az időszakban. Nekik kicsit magasabb vályúba helyezzük ki a takarmányt, azért, hogy mondjuk a borz ne férjen hozzá, mert képes megenni a kukoricát az őz elől, még ha eredetileg ragadozó is. A szálas takarmány általában here- vagy fűszéna. Habár ez utóbbi általában kevésbé fogy, inkább a szemestakarmányt fogyasztják szívesebben. Az etetésnek megvan az eredménye, amely megmutatkozik a vadállomány számán és egészségén. A fácánok az évnek ebben a szakaszában közelebb húzódnak a faluhoz – tette hozzá a vadőr, aki arról is szólt, hogy ahogy a Vajdaságban, úgy a pacséri határban is évek óta jelen van az aranysakál, amely kárt okoz elsősorban az őzállományban, hiszen a gidákat bántja tavasszal, ezenkívül az apróvadakat is.
– Az aranysakál mintegy három éve jelent meg a környékünkön, és szaporodott el. Igyekszünk kordában tartani az állományát, ahogy tudjuk, szombaton közös dúvadhajtást tartottunk Bácskossuthfalva vadászaival a településeinket elválasztó völgyekben, a nádas-bokros részekben – mondta a vadőr. Márkus Krisztián arról is szólt, hogy külföldi társszervezetek bevonásával is rendeznek közös vadászatokat. Pacsér testvértelepülésének, Kisújszállás vadászegyesületével nyaranta találkoznak. Az észak-macedón Derčevo település vadászaival még az 1980-as években vették fel a kapcsolatot, és öt éve ismét barátkoznak, ők nyúlvadászatra járnak Pacsérra.