Kik foglalkoznak manapság állattartással?

Valaha a falvakban és a kisvárosokban szinte minden házban baromfi kapirgált a hátsó udvaron, az ólak többségében jószágok nevelkedtek, friss és egészséges tejért is a szomszéd utcáig kellett elsétálnia annak, aki nem tartott tehenet. Mintegy két-három évtizede minden megváltozott, és a kistelepüléseken élők is elkezdtek urbánus életformára átállni, ezt a folyamatot pedig a jószág árának és a piacának a megbízhatatlansága csak erősítette. Aztán, amint csökkent a kínálat és kicsit is emelkedtek az árak, valamint reménykedni mertek az állattenyésztők, akkor külföldi behozatallal reagáltak rá. 

Miklós Árpád, a takarmányértékesítéssel és gabonafelvásárlással is foglalkozó, pacséri székhelyű Mikra Coop Kft. ügyvezető tulajdonosa elmondta, hogy napjainkra azok az állattenyésztők maradtak fenn, akik egyre nagyobb lendülettel viszik előre az ágazatot, de egyre többen vannak azok is, akik tudatosan szeretnének egészséges hússal táplálkozni, és ezért nevelnek jószágot, illetve a falvakban is jelentősen megnőtt a házi kedvencek száma az elmúlt tíz évben. 

– Nem is olyan régen, csupán néhány évtizeddel ezelőtt minden háztartásnak volt saját baromfiállománya, a családok teheneket és sertéseket neveltek-hizlaltak, malacokat, juhokat tartottak. Azóta megváltoztak a jószágtartás feltételei és az emberek életvitele is. A piac bizonytalan. Manapság teljesen más egy falu összképe. Akik nem díjazzák az ipari körülmények között előállított ízeket, azok hobbi szinten nevelnek állatokat, általában saját igényükre, nem feltétlenül eladásra. Az ő számuk rohamosan nő. Ők azok, akik tudatosan étkeznek. A másik kategória a nagybani állattartás, amelybe azok tartoznak, akik valamilyen forrásból befektettek a tenyésztésbe, és komolyan megemelték a jószágállományuk számát. A kettő között elhelyezkedő típus, vagyis az egy-két jószágot jövedelemkiegészítés vagy megélhetés miatt nevelő család napjainkra szinte eltűnt. Megváltozott a jószágtartás célja. Valaha életmód volt, a família megélhetése, majd a jövedelem kiegészítő forrása, manapság vagy hobbi-, vagy ipari létszámú tenyésztésről beszélünk. Ez nem csak Pacsérra, Bácskossuthfalvára és Topolya községre jellemző jelenség, szinte egész Vajdaságra, akár a régióra is elmondható – kezdte a beszélgetést Miklós Árpád, aki arról is beszélt, hogy milyen formában alakult át a környék jószágállománya.

– A sertés- és a szarvasmarha-állomány is lényegesen visszaesett, elsősorban csirkéket nevelnek háztartásokban. Ennek az az oka, hogy a felnevelés gyors, és a tartáshoz nem kellenek komolyabb anyagi ráfordítások, valamint a feltételek is egyszerűbben megoldhatók. A kisgazdaságok állattartásának a hanyatlása azért is következhetett be, mert a felvásárlás nem kiszámítható, nem is beszélve az eladási árakról és azok ingadozásairól. Ehhez hozzájárul, hogy a „matek” nem jól jön ki, vagyis az állat felnevelésébe befektetett ráfordítás nem térül meg az eladásnál. Nincs egy biztos pont, hogy állandó és megbízható jövedelemforrás legyen – közölte az ifjú vállalkozó, aki maga is juhtenyésztő, és saját bőrén tapasztalja a piac vagy a minisztérium által támasztott követelmények és rendeletek hatását. Miklós Árpád mindennek ellenére érdekes dologra mutatott rá, hogy a takarmányeladás növekvő tendenciát mutat az utóbbi időben.

– Az eladási statisztikáink legmagasabb mértékben valamennyi üzletünkben emelkedtek, Bácskossuthfalván pedig az új helyszínen megnyitott üzletünknek köszönhetően várunk statisztikai emelkedést. A kínálatunkban változatos minőségű és árkategóriájú takarmány is megtalálható. Olyan jelenséget is tapasztalunk, hogy a termelők igyekeznek minél olcsóbban megúszni a takarmányozást, hiszen a tartás legnagyobb költsége a takarmányellátás. Ami a piacot illeti, a báránynak és a malacnak általában az ünnepek környékén van nagyobb keletje. A baromfi iránt viszont fokozott az érdeklődés az enyhébb évszakokban, amikor nem kell például az érzékeny kiscsirkék melegítésére komoly költséget, és amikor nincsenek nagy hőségek – zárta Miklós Árpád.