Topolya ebben az évben ünnepli újratelepítésének 275. évfordulóját. Az év elején összeállt egy csapat, amely Topolya történetét a 2000-es évekig feldolgozta. A tanulmányokat kivonatosan előadások keretében mutatják be, majd teljes terjedelemben, kiadvány formájában is megjelennek. Az avar kori sírokig, sőt annál is korábbi időszakig nyúlnak vissza a témák.
Az első előadás keretében Radaković Marina okleveles régész a község területén található régészeti lelőhelyekről beszélt, illetve arról, hogy mire lehet következtetni a feltárások anyagaiból. A korábbi ásatások során előkerült bizonyítékok igazolják, hogy hosszabb-rövidebb ideig éltek a területen emberek már a kőkorszak idején is. Csiszolt kőeszközöket, emberi tevékenység nyomára utaló kőszilánkokat, kőbaltát, mamutcsontokat találtak a földben. Mindezek arra utalnak, hogy halászó, vadászó, gyűjtögető közösségek élőhelye volt egykor a térség.
A leletek az úgynevezett gravetti kultúra jelenlétére utalnak, amely a felső paleolitikum egyik legfontosabb európai régészeti kultúrája volt. Jellegzetességei közé tartoznak a gravetti nyílhegyek, a csont- és agancseszközök. Az egykori téglagyárnál 7-8 méter mélységben a régészek megszenesedett famaradványokat találtak, amelyek egy őskori vadásztanya lenyomata. Az úgynevezett Méhészek völgyében szarmata, avar és magyar temetőt, illetve településmaradványokat találtak a régészek. Ettől a helytől nem messze áll Pusztatemplom dombja, amelyen egykor középkori templom állt. A későbbi korokból, a réz- és a vaskorból jóformán semmi nem maradt fenn. Az úgynevezett római korban, tehát a Római Birodalom fennállásának idején viszont szarmata települések voltak a vidéken. Ezek nyomait számos helyen felfedezték a topolyai községben is, néhány lelőhelyet részlegesen fel is tártak.
Az elmúlt ötven évben több régészeti ásatást végeztek el, több ezer régészeti tárgyat helyeztek el a szabadkai Városi Múzeumban. A leletek zöme kerámiatöredék, hiszen több ezer éve gyártanak edényeket térségünkben. Találtak késeket, munkaeszközöket, elvétve pénzt is, ami nagyban megkönnyíti a történelmi kor meghatározását. A szarmata leletek közé sorolhatóak a sírok, földvárak, sáncok és a halmok is. A lovas nomád, sztyeppei indoiráni nyelvcsaládba tartozó szarmaták közül a jazigok a Kr. u. 1. század közepén a Duna–Tisza közén telepedtek meg, majd jöttek a roxolánok is, és a területet alaposan belakták. A Római Birodalom ellen időnként harcoltak, máskor kereskedtek is. Szarmata sírokat tártak fel a bánkerti ásatások során, illetve Gunaras, Cserepes és Bácskossuthfalva közelében. Később ezen a tájon az avarok is megjelentek, amit szintén régészeti leletek igazolnak.
A régész ismertetése után Nagy Tibor történész A hódoltságkorabeli Topolya (1526–1699) című előadásában számolt be a korszak eseményeiről. A török hódoltság kora az Oszmán Birodalom uralma alatt álló, több mint másfél évszázados időszak volt 1541-től, Buda elfoglalásától a Habsburg vezetésű felszabadító harcokig (1686–1699). Az időszak a mohácsi vész után kezdődött, és a Kárpát-medence területének jelentős részét érintette, beleértve Bácskát is. A területek állandó hadszíntérré váltak, ahol a harcok és portyázások rendszeresek voltak. Topolya elődjeként egy Fybaych nevű települést tartanak számon. Később olyan nevekkel találkozhatunk a korabeli dokumentumokban, mint a Topolay vagy Topolly. Nagy Tibor arról is beszélt, hogy a török hódoltság számos öröksége maradt ránk. A magyar konyha és építészet, valamint kultúra gazdagodása, beleértve a dohány – azzal együtt a dohányzás meghonosodása –, a paprika, a kukorica (törökbúza), a szilva és a kajszibarack termesztésének elterjedése a török hódoltsághoz köthető.
Október 8-án folytatódik a múzeumban az előadás-sorozat. Nagy Tibor megtartja újabb, ezúttal Topolya puszta újratelepítése (1750–1800) című előadását, utána Pastyik László irodalomtörténész, bibliográfus a Két papi sors Topolyán – Cervusz Ádám és Kosztolányi Alajos című előadásában szól a hallgatósághoz. November 5-én zárul a rendezvénysorozat, addig minden szerdán várhatók előadások.
Nyitókép: Nagy érdeklődés övezte az első előadást (Fotó: Tóth Péter felvétele)
