Kihívások jellemzik az évet a méztermelés szempontjából is. Az időnként aszályos, majd szeszélyes időjárás nem csak a szántóföldi növénytermesztőknek okoz gondokat. Az utóbbi években a méhészek is sok esetben már startban hozamkieséssel számolnak. A kaptártulajdonosok esetében a gazdálkodás szempontjából ezen a tájon meghatározóvá vált az utóbbi években, hogy augusztusban kipergetik az utolsó nagy gyűjtést, a napraforgómézet. Utána már lényegében csak a teleltetésre készülődnek. A hozzáértő, gondos méhészek ilyenkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy előkészítsék a méheket, hogy azok jól átteleljenek. Tavaly ebben az időszakban rendkívül nagy kánikula volt, virágpor hiányában pedig a szorgalmas kis rovarok nem tudtak megfelelően felkészülni a télre. A topolyai méhészek számára az idény ebben az évben tavasszal, a repcevirágzással kezdődött. Csernus Csaba János ismert topolyai méhész jó minőségű termékeivel rendszeresen jelen van a topolyai piac fedett csarnokában.
Csernus Csaba János méhész (Tóth Péter felvétele)
Elmondása szerint ez a szezon is igen csak specifikus. A repce viszonylag jól mézelt, aztán azonban akácmézet már nem sokat gyűjtöttek a szorgalmas kis rovarok, a fagyok közbeszóltak. Nemrégen fejeződött be a napraforgó virágzása, ebből lehet talán most a legtöbb mézre számítani. Bajsán, illetve Topolyán, a városon kívül vannak a kaptárjai. Az év elején még egy híján 150 méhcsaládról gondoskodott. Tapasztalatai szerint valahol 120 méhcsaládnál kezdődhet az a szint, amikor már nem valamiféle hobbiról beszélhetünk, hanem az ilyen méhészet már megélhetést biztosít egy családnak is. Mivel időközben munkába állt, nem tudott annyi időt szentelni a méhészkedésnek, ahogyan fogalmazott, „a természet lecsökkentette” a családok számát az említett 120 környékére. Elmondása szerint most kell eldöntenie, hogy a jövőben főállásban méhészkedik-e vagy nem. Csernus Csaba János méhészhez hasonlóan nyilván mások esetében is felmerülnek hasonló dilemmák.
Nem csak méz van az ismert topolyai méhész kínálatában. Propoliszt, illetve méhviaszból öntött gyertyákat is árul. Elmondása szerint évek óta nem emelt az árakon, noha a költségek évről évre emelkedtek. Most fontolgatja, hogy esetleg ősztől 100 dinárral drágítaná a méz árát kilogrammonként, de még nem végleges az elhatározása. Azt is elmondta, hogy a nyári hónapokban kevesebb a vásárló. Októbertől májusig tart inkább a szezon, aztán a december az a hónap, amikor nagy a kereslet a termékek iránt. A méhészek számos gonddal kénytelenek megküzdeni. Gondot okoz a mezőgazdaságban a vegyszerhasználat, valamint a szúnyogirtáskor is pusztulnak el méhek, még ha betartják az utasításokat, akkor is. Sajnos még mindig vannak felelőtlen vegyszerfelhasználók. Pozitív példa is akad. Például az egyik földtulajdonos a repcéjét olyan szerrel permetezi, aminek egy nap a várakozási ideje, és ilyenkor értesíti a méhészeket. Azt is elmondta, segítséget jelent a kaptáranként elérhető állami támogatás, ezenkívül az önkormányzat is minden évben pályázatot jelentet meg, amelyen méhészek is az általuk használ szerek és eszközök társfinanszírozására pályázhatnak. Köztársasági források igénybevételével sikerült viaszolvasztót beszereznie, illetve a piaci asztal bérlését az önkormányzat támogatta. A köztársasági pályázaton akár több százezer dináros támogatást is lehet igényelni. A helyi önkormányzati pályázaton nyert összeg 15 000 dinár volt, ebből gyógyszert és üzemanyagot vásárolt.
Nyitókép: Tetszetősen csomagolt termékeivel rendszeresen jelen van a topolyai piacon (Tóth Péter felvétele)
