Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, de olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
A házasság hete alkalmából sokan újra elgondolkodnak azon, mit is jelent számukra ez az intézmény. Vannak párok, amelyek számára a házasság a kapcsolat megerősítését, a közös elköteleződés ünnepélyes és nyilvános vállalását jelenti. Mások inkább hivatalos dologként, egyszerű „papírként” tekintenek rá. Bárhogy is vélekedünk róla, a közös út hivatalos kezdőlépésénél mindig ott áll az anyakönyvvezető, az a szakember, aki testközelből kíséri végig a párokat életük egyik legmeghatározóbb pillanatában, és aki már számtalan esküvő tanúja volt. A házasság jelentéséről, a szertartások tapasztalatairól és a fiatalokhoz intézett üzenetéről Kobrehel Aranyka szabadkai anyakönyvvezető-helyettest kérdeztük.
Az esküvők alkalmával milyen nonverbális jeleket figyel meg, amelyek azt mutatják, hogy a pár igazán összetartozik?
– A párok az esküvőt megelőzően eljönnek hozzánk a jegyzőkönyv felvételére, így már akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy valamelyest megismerjük őket. De még ha nem is mi találkozunk velük először, az eskető anyakönyvvezető számára az első pillanatok is sokat elárulnak. Árulkodó lehet például, hogyan néznek, egymásra figyelnek-e vagy inkább a társasággal, a vendégekkel, a szülőkkel foglalkoznak. Az esküvő során tanúsított viselkedésük szintén sok mindent elárul. Az, hogy mennyire fordulnak egymás felé, mennyire vannak jelen a közös pillanatban, apró, de jelentőségteljes részletekben mutatkozik meg. Ezek az apróságok sokszor többet mondanak minden szónál. Anyakönyvvezetőként számunkra az a legnagyobb inspiráció, ahogyan az ifjú pár egymásra néz, ahogyan jelen van a saját esküvőjén. Ha látjuk rajtuk, hogy valóban fontos nekik ez a pillanat, hogy örömmel és szeretettel fordulnak egymás felé, az nekünk is erőt ad. Természetes, ha valaki lámpalázas, az egyáltalán nem negatív dolog. A lényeg az, hogy egymásra figyeljenek. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy valaki unott vagy közömbös, az megnehezíti a szertartás emelkedett hangulatának megteremtését.
Milyen különleges kéréssel fordultak már Önhöz az esküvőszervezés során?
– A legkülönlegesebb kérés talán az volt, amikor egy pár azt szerette volna, hogy a Városháza tornyában tartsuk meg az esküvőt. Ezt sajnos el kellett utasítanom, hiszen odafent erősen fúj a szél, és a helyszín sem alkalmas, illetve nem is engedélyezett ilyen célra. Ugyanakkor volt már példa arra is, hogy az erdőben, egészen bent, a fák között eskettem. Ez igazán különleges kérés volt, de sikerült megvalósítani.
Ha így nézzük, az egy igazán romantikus közeg.
– Természetesen. A legfontosabb az, hogy mit szeretnének a fiatalok, és amit lehet, igyekszünk megvalósítani. A szabadkai Kiserdőbe is gyakran hívnak bennünket, ott is már több esküvőt tartottunk, de más külső helyszíneken is vállalunk szertartást, hiszen mindenki úgy dönt, ahogyan számára a legszebb. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a mi Városházánk különleges épület. A szabadkai fiatalok számára a díszterem már megszokott helyszín, talán nem is érzik, mennyire egyedülálló. Amikor azonban turisták vagy külföldiek kifejezetten a Városháza miatt választják Szabadkát esküvőjük és lakodalmuk helyszínéül, az számunkra sokat jelent. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen szép az épület, és mennyire vonzóak az itt tartott esküvők.
Sokan vallják azt, hogy a házasság csak egy papír. Ön hogyan látja ezt a kijelentést anyakönyvvezetőként?
– Nem igazán szeretem. Mindig azt szoktam mondani, hogy számomra a papírok sokat jelentenek, legyen szó diplomáról, bármilyen hivatalos bizonylatról vagy adásvételi szerződésről. Ezek mind fontos dokumentumok. Ami azonban az anyakönyvvezetőkhöz tartozik, a házassági anyakönyv, az néhány éven belül várhatóan megszűnik papíralapú formában. A tervek szerint három éven belül olyan törvényi változás lép életbe, amelynek értelmében már nem kell aláírni a hagyományos anyakönyvet. Ez a dokumentum így kikerül a gyakorlatból, és valami új megoldást kell majd kitalálni.
Tehát új kifogást kell keresni?
– Úgy tűnik, igen.
Ha egyetlen üzenetet fogalmazhatna meg a házasulandók vagy azok számára, akik már a lánykérés, a házasság gondolatával foglalkoznak, mi lenne az?
– Ha magamból indulok ki, és visszagondolok arra, milyen voltam fiatalon, azt mondanám, hogy az a legfontosabb, hogy valóban szeretik-e és tisztelik-e egymást. A házasságban ez a két dolog a legmeghatározóbb. Az első, a nagy szerelem néhány év elteltével már nem olyan intenzív, de a tiszteletnek meg kell maradnia. Egy fontos dolog még, hogy meg kell tanulni bízni egymásban, és engedni is egymásnak – hol az egyik félnek, hol a másiknak. Időnként kompromisszumot is kell kötni. Mindenkinek érdemes őszintén magába néznie, és feltennie a kérdést: valóban készen állok-e a házasságra? Úgy gondolom, a tolerancia is alapvető szerepet tölt be a házasságban. Fontos, hogy tudjunk engedni egymásnak. Mindenkinek vannak rossz napjai, de nem kell mindenre azonnal reagálni. Néha érdemes megállni, lehiggadni, átgondolni a helyzetet, és csak utána beszélni róla. A mai fiatalok talán hajlamosabbak túl gyorsan és túl erősen reagálni, pedig egy kis önfegyelemmel és türelemmel sok konfliktust meg lehetne előzni.
Személy szerint mindig azt mondom, hogy hiszek a házasságban és a családban. Számomra a család kiemelten fontos érték, és ennek szerves része a házasságkötés is. Huszonkilenc éve élek házasságban, és ezt azért hangsúlyozom, mert így hitelesen mondhatom, hogy hiszek a szerelemben. Ha két ember szereti egymást, és komolyan gondolja a közös jövőt, miért ne kötnének házasságot?
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta
