Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Több mint negyven évet töltött a topolyai egészségház falai között dr. Varga Lívia gyermekgyógyász szakorvos. Nyugdíjba vonulása után mindössze három pihenőnap után uniformist húzott, és visszaült a gyermekosztály rendelőjébe. A hivatását illetően ennyi év távlatából sem döntene másképp, hisz abban, hogy a sors is orvosnak szánta, a gyermekek jólétét pedig valódi szívügyének tekinti már generációk óta.
Negyven év távlatából, ha másként csinálhatna valamit, mi lenne az?
– Ami a hivatásomat illeti, biztosan nem csinálnék semmit másképp, mert nagyon szeretem az orvoslást. A tanulmányaim befejezése után még nem volt konkrét célom a gyermekgyógyászat, egyszerűen úgy érzem, a sors terelt ebbe az irányba. Pályám elején meghatározott időre a gyermekosztályra kerültem, és időközben teljesen megszerettem. A munkaközösség szeretettel fogadott, az orvoskollégák nagyon segítőkészek voltak, a nővérgárdáról pedig csak jót mondhatok. Egyáltalán nem bántam meg, hogy végül így alakult, és gyermekgyógyász lettem. Annál is inkább, mert öröm gyerekekkel dolgozni, és valahogy az ember lelkét is fiatalon tartja.
Mik az árnyoldalai és szépségei ennek a hivatásnak?
–A szépsége mindenképp az, hogy nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. A topolyai egészségház külön sajátossága, hogy szülészet is működik benne, így tulajdonképpen a gyerekeket a születésük napjától egészen a középiskola elvégzéséig kísérhetjük figyelemmel. Mindkét életszakasznak megvan a maga varázsa: külön öröm a kicsikkel dolgozni, de az iskolásokkal folytatott munka is nagyon sok szép pillanatot tartogat. A gyerekek rendkívül hálásak tudnak lenni; megható, amikor az egészségház udvarán leszakítanak egy szál virágot, és mosolyogva hozzák be, hogy „ezt hoztuk a doktor néninek”.
Az árnyoldal viszont, úgy gondolom, az egész egészségügyet érinti. Nagyon kevesen vagyunk – gyermekgyógyászok, orvosok és nővérek egyaránt. A terhelés óriási: sokkal több pácienst kell ellátnunk, mint amennyit a szabályzat előírna. Körülbelül úgy lehet elképzelni, hogy kétszer annyi beteg érkezik, mint amennyit hivatalosan el kellene látni. Emellett a rengeteg adminisztráció is elveszi az időt a betegekkel való valódi foglalkozástól.
Melyek azok a népbetegségek manapság, amelyek a leggyakoribbak a gyermekek körében?
– Annak idején, amikor még tanultam, illetve pályám elején, sokkal markánsabban voltak érezhetőek a szezonális betegségek. A légúti megbetegedések főként a hideg hónapokra korlátozódtak, az emésztőrendszeri panaszok pedig inkább a nyárra voltak jellemzők. Mára ez a határ teljesen elmosódott. Az időjárás is jóval szélsőségesebbé vált, és ma már gyakorlatilag egész évben nagyon sok, felső légúti problémákkal küzdő gyermekkel találkozunk.
Ami a fertőző betegségeket illeti, ezen a téren aránylag jól állunk, elsősorban azért, mert Topolya községben kiemelkedően magas a kötelező védőoltások átoltottsága. Nagyon büszke vagyok a lakosság hozzáállására, és ez véleményem szerint az elődeim munkáját is dicséri. Topolyán mindig nagy hangsúlyt fektettek az oltások fontosságára, és azt kell mondanom, hogy ahhoz képest, amit az ember hall, lát vagy olvas, mi valóban nagyon jól állunk. A gyerekek gyakorlatilag 95%-a megkapta a kötelező védőoltásokat.
Gyakran előfordul az is, hogy a szülők rákérdeznek, javasolnék-e a kötelezők mellé más oltásokat. Ilyenkor elmondom a szakmai véleményemet, és azt tapasztalom, hogy a szülők rendkívül pozitívan, nyitottan állnak hozzá.
Több mint negyven éve követi nyomon a község legkisebb lakóinak egészségét. Milyen érzés ennyi év tapasztalata után?
– Szakmai szempontból rendkívül érdekes, hiszen vannak családok, ahol már a harmadik generáció jár hozzám. Aki annak idején iskolás volt, amikor én elkezdtem dolgozni, időközben szülővé, majd nagyszülővé vált. Az ember így közvetlenül látja a családi háttérből adódó krónikus megbetegedéseket, és azt is, mely problémák térnek vissza generációról generációra.
Egy rövid példa: amikor még az általános osztályon dolgoztam, volt egy páciensem, aki veseelégtelenséggel küzdött, dialízisre járt. Amikor átkerültem a gyermekosztályra, a gyerekei is hozzám kezdtek járni. Iskolás fiúk voltak, teljesen panaszmentesen. Egyszer úgy éreztem, megkérdezem tőlük, hogy korábban megvizsgálta-e már valaki a veseműködésüket. Azt válaszolták, hogy nem, mert nem volt rá szükség. Úgy döntöttem, mégis jobb lenne ellenőrizni, és hihetetlen módon az egyikük veseműködésében már ekkor problémát találtunk, teljesen panaszmentes volt. Később dialízisre, majd vesetranszplantációra került.
Szakmai szempontból végtelenül sokat jelent, hogy ilyen régóta dolgozom itt, mert ismerem a betegek előéletét. Emellett az évek során rengeteg embert megismertem; ha valaki rákérdez egy családtagra, mindig megkérdezem, van-e gyermek vagy unoka, mert ha igen, nagy valószínűséggel ismerem őket is.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Dr. Varga Lívia gyermekgyógyász szakorvos (Gulyás Réka felvétele)
