Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják el.
Simonyi Gabriella már egészen fiatalon eldöntötte, hogy pszichológus lesz. Szerette volna megismerni az embereket, valamint azt, hogy mit miért tesznek, és ez azóta sem változott. Minden gyermek sorsát szívügyének tekinti, dolgozott már általános és középiskolás korosztállyal is. Elárulta, hol milyen nehézségekbe ütközött, és azt is, mennyire fontos, hogy a gyerekek merjenek segítséget kérni. Kitartó és alázatos munkájának köszönhetően választották meg a kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola igazgatójává. Úgy véli, az intézmény vezetésében is nagy segítséget nyújt pszichológusi végzettsége. Szeretné, ha néhány év múlva jó érzéssel emlékeznének rá a diákok, a szülők és a kollégái is. Kúlai utunk során egyebek mellett arról is beszélgettünk, hogy milyen a szórványban magyar igazgatónak lenni, és hogyan vezet az út az iskolai szakszolgálattól az igazgatóságig. Továbbá mesélt nekünk gyermekkoráról és olyan gondolatokat is megosztott, amelyek őt valójában meghatározzák.
Hogyan lesz egy pszichológusból iskolaigazgató? Ez bizonyára egy meghatározó fordulat a te életedben is.
– Azt gondolom, úgy lesz valakiből igazgató, hogy a munkájával folyamatosan bizonyít. Ez persze nem egyik napról a másikra történik. Két iskolában dolgoztam, vagyis többen, de hosszú ideig kettőben. A feketicsi általános iskolában, ahol azért voltam, mert oda mentem férjhez, valamint a szabadkai vegyészeti középiskolában. Számomra már az meghatározó lépés volt, hogy a vegyészetibe úgy hívtak dolgozni, hogy „hallottunk magáról, nagyon szeretnénk, ha nálunk dolgozna, nagy szükség van önre”. Úgy gondolom, hogy ennél nagyobb dicséret nem kell senkinek, amikor széleskörűen jó híre van az embernek. Érdekes volt számomra, hogy amikor elkezdtem Kúlán dolgozni, akkor persze mindenki informálódott, hogy milyen vagyok. Azok a szülők, akik ismertek vagy együtt dolgoztak már velem, mind azt mondták, hogy nálam mindig rend van és szigorú vagyok. Szóval úgy hiszem, hogy azért kerültem ide, ahova, mert mindig következetes vagyok a munkámban, mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy mindenben van arany középút. A munkámat is mindig alaposan, ügyelve a részletekre, szabályokat betartva végeztem. Hiszek a szabályokban és a törvényekben, és ezekhez mindig nagyon szigorúan tartom is magam. Szeretném, ha a diákok, a szüleik vagy az itt dolgozók bármikor, amikor bejönnek hozzám egy adott problémával, úgy érezzék, hogy foglalkozom velük, valódi megoldásra törekszem.
Nagy szó, hogy a szórványban magyar igazgatója van az intézménynek. Mit gondolsz arról, hogy ilyen arányok mellett mik a lehetőségei annak, hogy ez ne csak egy hely legyen, ahol tanulni lehet, hanem akár a kúlai magyar közösség szíveként is működjön?
– Úgy gondolom, nagyon nagy dolog az, hogy itt a szórványban egyáltalán van magyar tannyelvű oktatás. Az MNT-nek köszönhetően van iskolabusz, ami összegyűjti a diákokat, így a gyerekek délelőtt vannak mindig iskolában. Nagyon fontosnak tartom, hogy legyenek háttérintézmények, amelyek segítenek. A Magyar Nemzeti Tanács nélkül mindez nem valósulhatna meg. Ha nincsenek ezek a támogatások, akkor ez a közösség elvész. A szíve a magyarságnak a magyar tannyelvű oktatás mellett mindenképpen a művelődés. Ezért a Népkör Magyar Művelődési Központ és a velük folytatott együttműködés kulcsfontosságú. Úgy vélem, nincs az egyik a másik nélkül. Ha van is magyar tannyelvű oktatásunk, de a kultúránkat, hagyományainkat nem ápoljuk, akkor elvesznek a magyar gyökereink. Kulcsfontosságú, hogy becsatlakoztassuk a gyerekeket a Népkör foglalkozásaiba, hogy érezzék, van hová tartozniuk.
Milyen érzés egy ekkora létszámú iskolát vezetni?
– Bizalmat szavazok a körülöttem lévő embereknek, az alapján ítélem meg őket és a munkájukat, amit itt a közös munkakezdés során látok. Hiszek a csapatmunkában, és az első egyeztető találkozásunk alkalmával már fel is állítjuk a csapatokat és a szabályokat. A munkaleosztást, hogy ki kivel működik együtt, szerintem ez a legfontosabb. A mi iskolánk nagy intézmény, ekkora létszámú munkással és diákszámmal csak úgy lehet működtetni, hogyha csapatban működünk. Nem lehet úgy beállítani egy rendszert, hogy egy embertől függ minden. A kollégáknak is rögtön azt mondtam, azt szeretném, ha átláthatóság lenne, és szeretném, hogyha bármi történik, akkor tudják azt, hogy ők egymásra mindig számíthatnak. Igyekszem az ittlétem alatt a lehető legtöbbet megtenni az iskoláért, hogy aztán pár év múlva is emlegessenek. Természetesen kellemes vonatkozásban, hogy igen, az az igazgató, igazgatónő az milyen jó volt, mennyi mindent megtett az iskoláért. Értékelem, hogy ez a lehetőséget most a kezembe adták. Vendégként szeretnék itt lenni, de otthonosan, úgy tartozni ide, hogy érezzék a segítségem.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
