Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgetőműsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, olyan személyek is az anyósülésre ülnek azonban, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát hajtanak végeznek. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a Youtube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.
Nešić Máté kezdetek óta a Zentai Magyar Kamaraszínház társulati tagja. Nagyon sok darabban láthatta már a közönség, mind nagy színjátékokban, mind monodrámában, a legtöbb esetben viszont negatív karaktert alakított. Egyre rosszabbul érezte magát ezekben a szerepekben, és még mások vágynak egy-egy gonosz főhősi szerepre, addig ő szeretett volna kitörni ebből. Leginkább attól félt, hogy az életben is ezekkel a jellemekkel azonosítják. Nyolc évvel ezelőtt lépett az életébe a póker, ma pedig már versenyszerűen űzi, felülkerekedett a színészi hivatásán is. A forgatás előtt – biztos, ami biztos – megkérdeztem, hogy erről mennyit beszélhetünk, egyáltalán lehet-e, ő pedig örült neki, hogy szóba hozzuk, és igyekszünk elhessegetni az emberek pókerről alkotott sztereotípiáit. Így erre tettünk kísérletet utunk során, emellett a beskatulyázást is boncolgattuk egy kicsit.
– Gyerekkoromban rendező vagy színész szerettem volna lenni, középiskolába viszont az adai Műszaki Iskolába jártam, elektrotechnikusnak készültem. Mégis az Újvidéki Művészeti Akadémiára kerültem. Megfogott ez a világ, az a lehetőség, hogy színészként bármi lehetsz. Ez volt talán az a mély gondolat, ami elindított ezen az úton.
Hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy a legtöbb darabban, amiben szerepelsz, negatív karaktert alakítasz? Nem félsz attól, hogy beskatulyáznak?
– Ez egy kétélű kard a színészetben, úgy gondolom, és már nagyon sok megközelítést hallottam ezzel kapcsolatban. Bevallom, egy időben nagyon zavart. Nem biztos, hogy tényleg így van, de én úgy éreztem, hogy ezekkel a jellemekkel, amelyeket a színpadon bemutatok, azonosítani tudnak a való életben, holott nem ilyen vagyok. A színházi és a filmes világban akarva-akaratlanul is van egy ilyen skatulyázás, de ez ellen nem tudsz mit tenni. Később tudtam meg, hogy az emberek egy része szinte már várja, hogy mikor játszhat el egy negatív karaktert, én pedig már rosszul éreztem magam tőle. Nyilván nem a gyermekelőadásokra gondolok, ahol gonosz varázsló voltam, de más esetekben sokszor éreztem azt, hogy ez nem én vagyok. Valaki számára zavaró ez a dolog, mint az én esetemben is, de valaki elfogadja ezt a helyzetet. Tekinthetünk erre úgy is, hogy sima ügy mindig hasonló karaktert alakítani a színpadon, féltem azonban attól, hogy már nem tudok újat felmutatni. Véleményem szerint nehéz egy idő után élvezetessé és frissé tenni valamit, és ez nem csak a színészetben, másban is igaz. Vigyázni kell, hogy ne égjen ki az ember. Az ilyen helyzeteket, amikor a korábbihoz hasonló jellemű karaktert kaptam, mindig igyekeztem úgy felfogni, hogy ne rutinszerűen csináljam, hanem kihívásként tekintsek rá.
Nehezen törtél ki ebből?
– Igazság szerint meglepődtem, amikor a János vitéznél én lettem a főszereplő. Kérdeztem a rendezőt, miért gondolta így, és csak annyit mondott, látott korábbi felvételeket, és számára én vagyok János vitéz. Nem mondanám, hogy nehéz kitörni abból, amit korábban játszottam többször is, de mindenesetre szokatlan. Hirtelen kapsz egy olyan feladatot, amit azelőtt nem próbáltál olyan sűrűn, akkor az egyrészt egy csomó kérdést felvet benned, másrészt sok új helyzetet kell eljátszanod, megjelenítened a színpadon. Van a Nagybőgő című monodrámám, ahol egy olyan figurát alakítok, aki sok olyan dologgal küzd, amelyek a művészvilágban előfordulnak. Ez sokkal közelebb áll hozzám, mint a negatív karakterek.
A póker hogyan lépett az életedbe?
– Egy baráti társasággal játszottunk nyolc évvel ezelőtt, amikor felvetődött bennem, hogy ezt lehetne-e online csinálni. Megfogott maga a játék, érdekesnek találtam, de ekkor még nem ismertem annyira. Autodidakta módon megtanultam a szabályokat, edzős oldalakra is befizettem, ahol megtanulhattam a különféle stratégiákat. Nagyon szkeptikusak voltak az emberek ezzel kapcsolatban, amikor elmondtam nekik, de ezt teljes mértékben megértem, hiszen teljesen másnak látják a pókert, mint ami valójában. Szerencsejátékként tekintenek rá.
Hogyan kell elképzelni akkor a pókert valójában?
– A póker az a szerencse és a tudás keveréke. Rövid távon a szerencsejáték része valósulhat meg. Tegyük fel, hogy leülünk játszani, játszunk pár kezet, és ott megeshet, hogy egyszer te nyersz, máskor én. De hosszú távon ez a szerencse kiegyenlítődik, és itt lép be a tudás, hiszen ekkor már el kell kezdeni használni a különféle stratégiákat, amelyeket korábban megtanultam, emellett folyamatosan fejlesztenem kell ezeket. Tehát hosszú távon már a jobb játékos nyer. Ha a sakkal kellene összehasonlítanom, akkor úgy fogalmaznám meg, hogy a sakk a tökéletes információ játéka, hiszen látod az ellenfeled bábuit, esetleg tudod, mit lép majd. A pókernél nem tudod, milyen lapok vannak az ellenfeleid kezében, esetleg sejtheted abból, ahogyan megfigyeled. Ezt úgy mondjuk, hogy bizonyos kezekre rakod őt, tehát olvasod. Ennek megértéséhez rengeteg gyakorlás szükséges, sok lejátszott kéz és tapasztalat. Ezek videóanyagokból is tanulhatók, majd alkalmazod éles játékban. Minél szélesebb körű vagy, annál kiismerhetetlenebb leszel.
Hogyan tekintesz a jövőre?
– Színészként már nem éreztem, hogy ki akarok állni a színpadra, és mivel úgy gondolom, hogy ezt máshogy nem lehet csinálni, így a pókernek adtam nagyobb esélyt. Nyolc év alatt eljutottam egy olyan szintre, hogy látom, ez egy működőképes dolog, meg tudom teremteni valamilyen szinten a megélhetésemet. Ez nyilván még fejlődhet. Ha pedig nem, akkor lehet váltani, ettől senkinek nem kell tartania szerintem. Nagyon közhelyes, de csak egyszer élünk, és szerintem nem szabad ennek irányítania bennünket, hogy most félünk valamitől, hanem meg kell találni azt, amiben pillanatnyilag jól érezzük magunkat. Nyilván vannak olyan dolgok is, amelyeket meg kell csinálnia az embernek, még ha nem is szereti annyira, de én most nagyon élvezem a pókert és mindazt, amit kapok vele. Ennek adtam most nagyobb esélyt.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
