2024. június 24., hétfő

A természet nem ismer államhatárokat

Szerb–magyar természetvédelmi találkozó a biológiai sokféleség nemzetközi napján

Ma van a biológiai sokféleség nemzetközi napja. Ebből az alkalomból tartották meg a Palics–Ludas Közvállalat és a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi szakmunkatársainak a közös találkozóját, melynek során a Szabadka környéki természetvédelmi területeket – Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátumot, a Szelevényi Puszták Speciális Természeti Rezervátumot, a Szabadkai Homokvidék Különleges Értékű Tájat, a Palicsi-tó Természeti Parkot és a Palicsi kocsányos tölgyek Természeti Emléket – látogatták meg.

Az eseményről a Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátumban megtartott sajtótájékoztatón Vinkó Tamás, a közvállalat természetvédelmi szakmunkatársa nyilatkozott.

Madárfogó hálók a Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátumban (Fotó: Gergely Árpád)

Madárfogó hálók a Ludasi-tó Speciális Természeti Rezervátumban (Fotó: Gergely Árpád)

– A jeles napot mi munkával ünnepeljük. Itt vannak velünk kollégáink a magyarországi Kiskunsági Nemzeti Parkból. Velük több, mint húsz éve intenzíven együttműködünk. A mai napon közösen járjuk a terepet. Bemutatjuk, hogy mi hogyan végezzük a munkánkat, és melyek a természeti értékeink. A biodiverzitás napját minden évben megünnepeljük. Ezen a napon a faji sokszínűségre kell felhívni a figyelmet. Egyértelmű, hogy a biodiverzitás veszélyben van. Az emberi tevékenység miatt csökken a faji sokszínűség. Fajok tűnnek el nap mint nap. Ez egyaránt vonatkozik a szemmel alig látható élőlényekre és a nagy testű állatokra is. Gondoljunk csak a jegesmedvére, amely kihalófélben van. Ez tehát egy komoly probléma, amelyre fel kell hívni a figyelmet – mondta Vinkó Tamás.

Krnács György, a Kiskunsági Nemzeti Park szakmunkatársa a sajtónak nyilatkozva a két ország közötti természetvédelmi együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet.

A madarak gyűrűzése a hatékonyabb védelem eszköze (Fotó: Gergely Árpád)

A madarak gyűrűzése a hatékonyabb védelem eszköze (Fotó: Gergely Árpád)

– Ez a találkozó egy rendszeres kapcsolattartás része a két ország természetvédelmi szakemberei között. Az együttműködés a Kiskunsági Nemzeti Park 1975-ben történt megalakulásával kezdődött. A határokat az emberek húzzák meg. A természet nem ismeri ezeket a vonalakat. Az a tájegység, ami Magyarországon kezdődik, itt Szabadka fölött ér véget. Az itt élő állatok és növények ugyanolyan életkörülmények között élnek a határ mindkét oldalán. Közülük kiemelkedik az egyhajúvirág és a délvidéki földikutya, amelyek megvédése Európa szintjén is közös ügyünk, hiszen mindkét faj csak ezen a területen él nagyobb állományban. Többek között e két faj megvédésében is végzünk közös munkát – mondta Krnács György.

A Ludasi-tó partján a két ország szakmunkatársai madarakat fogtak be, majd gyűrűzést végeztek el rajtuk. Ennek a munkának a jelentőségét Szekeres Ottó, a ludasi rezervátum természetvédelmi őre ismertette a sajtó képviselőinek.

– A madárgyűrűzés hatékony eszköze a madarak jobb megismerésének és hatékonyabb védelmüknek. Az alumíniumgyűrűket, amelyeket a madarak lábára helyezünk, azért használjuk, hogy meg tudjuk különböztetni az egyedeket. Ez azért fontos, mert így tudunk pontos információkat kapni például arról, hogy egyes madárfajok mikor kezdik a költést, mennyi fiókát nevelnek, melyek azok a hatások, amelyek negatívan vagy pozitívan befolyásolják a költés eredményességét, valamint a vonulási útvonalakat is nyomon tudjuk követni ily módon – magyarázta Szekeres Ottó.