Nemzetünk múlt szombaton augusztus 29-én emlékezett meg a mohácsi csata 500. évfordulójáról. Ez az esemény korszakhatárt jelent történelmünkben, hiszen 1526 után egy vesztes háborúk, levert forradalmak és szabadságharcok, idegen megszállások jellemezte időszak köszöntött ránk. Nem csoda, hogy a mostani jubileum miatt augusztus 29-ét nagy figyelem övezte. De szeptember 2-án is volt egy a magyar történelem számára fontos évforduló. 1686-ban a keresztes hadak két és fél hónapig tartó ostrom után ezen a napon foglalták vissza a törököktől Buda várát. És nem sokkal az ostrom után ugyanazon év szeptember 19-én Szabadka is felszabadult a török uralom alól. Ezzel vidékünkön véget ért a százötven évig tartó török hódoltság kora.
1886-ban Magyarország Budavár felszabadításának 200. évfordulóját ünnepelte. A Szabadkai Hírlap című hetilap korabeli lapszámai arról tanúskodnak, hogy a jubileumról városunkban is megemlékeztek, igaz jóval szerényebben, mint ahogy egy ilyen nagy évfordulóhoz méltó lett volna. A Szabadkai Hírlap 1886. augusztus 22-ei számának címlapján arra buzdította a szabadkai polgárokat, hogy utazzanak el a szeptember 2-ai budapesti központi megemlékezésre. A szeptember 2-ai vagyis az évforduló napján megjelent számban viszont arról írtak, hogy felhívásukat a város polgárai közönnyel fogadták, és a szabadkai ünnepség is kimerült egy szentmisében, amelyet csak napokkal a jubileum után tartottak.
„Nézetünk szerint kár volt a városi hatóságnak azzal beérni, hogy egy háromtagú deputatiót küldött Budapestre, hanem ugyanezen közgyűlésben azt is el kellett volna határozni, hogy épen szeptember 2-ára a város összes templomaiban leendő istentisztelet tartására az illető lelkészi hivatalok felkéressenek, még pedig olyan formán, hogy a napnak egész délelőttjén hatóság és lakosság a reggeli óráktól kezdve délig a templomokat látogassa s a hazafiasan vallásos szent beszédeket mindenütt meghallgassa. Megvagyunk arról győződve, hogy megfelelő szónokokban sem szenvedtünk volna hiányt s a lakosság látván vezetőinek hazafias buzgalmát, tömegesen tódult volna oda, hogy okuljon és épüljön, s magyar hazafias érzelmeiben megerősödjék, gyarapodjék. Mi magunk is, ámbár elég szerénytelenek vagyunk elmondani, hogy eme nagy nap fontosságát némileg fel bírjuk fogni, örömmel hallgattuk volna meg isten felkentjeinek szájából a lelkesítő igéket; azt is tartjuk, hogy az intelligentiának példája a kevésbbé intelligens elemei nagy mértékben maga után vonta volna.
Mondjuk pedig ezt azon közöny hatása alatt, a melylyel a fővárosi ünnepségek megtekintésére irányult felhívásunk városszerte találkozott, ami pedig nem következik be, ha látja a nép, hogy ilyen országos érdekű dologban a természetes vezetők, s nem egy-egy »obscurusnak« nevezett újságíró viszi a nagy szót.
Az egész városban, – pedig ennek kultur elemei szeretik magukat magyaroknak tartani, s hazafiság dolgában sem szívesen fogadnak el leckét, igen, az egész városban egyetlen helyen vettük észre annak jeleit, hogy ezen nagy napot, bár hétköznapra esik, nem szabad a többi napokkal egyenlőnek tekinteni, s ez a községi főgymnasium, melynek tanártestülete elhatározta, hogy f. szeptember hó 2 án az összes ifjúságot templomba vezeti, elmondván egyúttal magát az erre vezető okot is; valóban nem is a tanárokon múlt, hogy az ünnep elmaradt, hanem azon, hogy a Szent-Terézia plébániától a mai napon szeptember 5-dikén tartandó istentiszteletre hivatalos meghívót kapott a többi testületekkel egyetemben a gymnasyum is; tehát egy külön ünneplésnek értelme nem lett volna – a megünneplésnek 5-éré halasztása pedig a kalocsai érseki hatóság által rendeltetett el” – olvashatjuk a Szabadkai Hírlapban.
Magáról a szabadkai ünnepségről a hetilap szeptember 12-ei számában olvashatunk egy összefoglalót.
„Budavára visszafoglalásának 200-adik év fordulóját f. hó 5 én nálunk Szabadkán is megünnepelték a szt. Teréziáról nevezett templomban; melyen a városi elöljáróság a honvédség és közös hadsereg tisztjei, a városban levő egyéb hivatalnok, tanárok és tanítók vettek részt hivatalosan. A mit egy héttel ezelőtt, közölt cikkünkben megmondottunk, hogy t. i. az ünnepély nem lesz imposans, egészen valósult. Hogy sokan lesznek a vásár és a vasárnap alkalmából, abban nem lehetett kételkedni; de mi ezen ünnepet úgy szerettük volna látni, hogy az még a közönyösöket, érzékteleneket is felvillanyozza s e helyett lett belőle olyanforma mint a gyászkorszak megrendelt ünnepei voltak. Néhány katonatiszt és hivatalnok, bámész tömeg s ezzel vége. Egyéb városok magán az évforduló napján ünnepeltek s nem egy helyen a tanuló ifjuság még külön alkalmi beszédek által is lett figyelmeztetve a nagy nap voltára, mindezt nálunk elmosta a vásár!” – írták száznegyven évvel ezelőtt a Szabadkai Hírlapban.
Nyitókép: Budavár 1686-os visszavétele Benzúr Gyula festményén / Fotó: wikipedia.org
