Az idei nyár időjárása kihívások elé állította a szervezetünket. A 40 fokos kánikulában mindannyian egy kicsit másképp működtünk, kicsit lelassultunk, igyekeztünk minél kevesebbet mozogni, kevesebb energiát elégetni, és minél több folyadékot fogyasztani. De nemcsak mi küzdöttünk a meleggel, hanem a körülöttünk lévő, vadon élő és háziasított növények és állatok is.
A kritikus időszak átvészelésére, a túlélésre a növényeink különböző stratégiákat eszeltek ki. A kertünkben lévő hároméves almafa például azt találta ki, hogy ő köszöni szépen a nyarat, de inkább „téli” álmot alszik, és majd ha kedvezőre fordulnak a körülmények, felébred. Így is tett. Július közepén lassan lehullatta a fokozatosan elsárgult leveleit. Idáig még érthető a történet. Az viszont már kevésbé, hogy augusztus második felében mi járhatott a fejében... Ugyanis az történt, hogy mintha csak a tavasz köszöntött volna be, elkezdte növeszteni a rügyeit, amik rövid idő alatt ki is pattantak. A virágok egy része gyorsan elszáradt, de néhány dacolt az időjárással és még most is büszkén feszíti a mellét – joggal, hisz mára ez az egyetlen olyan növény a kertünkben, amiben valami szépséget tudunk találni – még ha az a szépség ezúttal nem is teljesen normális.
Végezetül a történelmi hitelesség jegyében álljon itt a tény, hogy szegény almafa tavaly már néhány almát kitermelt magából, az idén tavasszal viszont elmaradt a virágzása, vagyis volt mit bepótolnia.
Nyitókép: Fotó: Benedek Miklós
