Hímzés száz év tükrében

Hímzés száz év tükrében címmel nyílt kiállítás a Dobó Tihamér Képtárban a magyarkanizsai Szent István-ünnepség előtti napon, és egészen augusztus 30-áig, vasárnapig látogatható. Az Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület hímző szakosztályának kiállításához az oromiak is bekapcsolódtak, akik szintén gyönyörű tárgyakat hoztak Magyarkanizsára a tájházukból. Olyan munkák kaptak itt teret, amelyek szorgos kezek munkáját dicsérik, hosszú, türelmet igénylő tevékenység gyümölcsei. A tárlat anyaga egész augusztus folyamán megtekinthető a képtárban, és ajánlott mindenkinek, aki szereti a kézimunkákat, és azoknak is, akik nem, hiszen egy-egy alkotás előtt elmélázva észrevehető, hogy ezekben a csodákban benne van az egész élet. A kiállítást Resóczki Vázsonyi Csilla nyitotta meg, aki beszédében kitért arra, hálásak lehetünk azért, hogy sokan a saját maguk által készített darabokat hozták el, és olyanok is vannak, akik féltve őrzött hagyatékukból bocsátottak a rendelkezésünkre. Mintegy harminc kiállító szépségei láthatók Magyarkanizsán, mely alkotások községünk hímzés-, textil- és öltözködési kultúrájának változásait villantják fel.
Resóczki Vázsonyi Csilla szerint ez a kiállítás azért lehet ilyen gazdag, mert sok kézimunka- és régiségkedvelő ismerte fel, ezek a tárgyak megérdemlik, hogy gyűjtögessük, rakosgassuk őket még akkor is, ha többnyire már csak a fiók számára őrizgetjük őket. 
– A nagy többség alig használ a mindennapokban hímzett abroszt, polccsíkot, és a régi vetett ágy nagypárnái sem férnek össze mai lakáskultúránkkal. Öltözködési szokásaink sem állhatnának távolabb a száz évvel ezelőttitől. Ma, amikor ruhadarabjaink a tömegkonfekcióból, sőt, akár már a fastfashion-termékek közül származnak, a személyre szabott és kézzel készült termékek egyértelműen luxusnak számítanak. A fehérhímzések, amelyek e kiállítás nagy részét alkotják, számomra mindig is némiképp a luxus érzetét adták. Gondoljunk bele: fekete alapra fehér díszítmény kerül – hatalmas befektetett munkával olyan alkotásokat hoztak létre, amelyek igazi értéküket, szépségüket csak megfelelő környezetben tárják fel. Ugyanezt közvetíti a tárgyak funkciója is, amelyekre ezek a díszítmények kerültek – egy hímzett kombiné, alsószoknya vagy ágynemű –, tulajdonosa státuszát, ízlését, anyagi vagy kézügyességbeli tehetségét nem a nagyvilág felé, hanem a hozzá közelállók számára mutatja – fejtette ki Resócki Vázsonyi Csilla. Azt is megtudtuk, hogy a 20. század elejétől kezdett teret hódítani környékünkön a varrógép, így a kiállításon felbukkannak a gépi hímzéses darabok is. A napjainkban készült munkákon pedig a könnyebb hozzáférhetőségnek köszönhetően tetten érhetők az erdélyi, a dunántúli és a felvidéki hímzések is.
– A kiállítás egyik különleges darabja például az az 1945-ös, Kúlán készült matyóhímzéses mellény, amely az 1930–40-es évek nemzeti érzése által előhívott magyaros divathullám és népművészeti mozgalom keretében értelmezhető. Az úgynevezett „magyar ruhák” ma sem tűntek el, leggyakrabban talán a lakodalmi szokásrendben láthatjuk az ingecske, ritkábban a női vőfélyek viseleteként – ezzel alkalmat adva a hímzőknek, hogy hímzett párták, pruszlikok, kötények újabb és újabb változatait alkossák meg – mondta egyebek között Csilla.
A Dobó Tihamér Képtárban egy igazi, múltba kacsintgató időutazáson vehet rész mindenki, aki augusztus 30-áig betér oda.