A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozatunk huszonötödik részében a városháza két olajfestményét mutatjuk be.
A Városháza első emeletén, a Díszterem mellett található Sárga terem szintén tanácsteremként szolgál, belső tere pedig egységes szecessziós stílust képvisel. A helyiség összképét a faborítások, az asztal, a székek, a falburkolat és a kazettás mennyezet, valamint a lámpák és az ablakok határozzák meg. Az előcsarnok felőli ajtó két oldalán, a falburkolatba illesztve két olajfestmény látható. A régi Városházát ábrázoló, 1908-as mű Aczél Henrik, míg az új Városházát megörökítő, 1912-es festmény Bencze Ferenc alkotása. A képek kerete a szecesszióra jellemző aszimmetrikus, növényi és geometriai elemekkel díszített formát követi. A két festmény azonos szögből ábrázolja a városházákat, azonban kompozíciójuk és színhasználatuk jelentősen eltér.
Aczél Henrik alkotásán a régi Városháza nem a középpontban, hanem attól kissé jobbra eltolva helyezkedik el a háttérben. A horizontálisan elrendezett épületek két részre osztják a vásznat. A felső szakaszt a felhős égbolt tölti ki, míg az előtérben a nyitott tér látható villamossínekkel, egy balra kanyarodó piros villamossal, csupasz fákkal, hirdetőoszloppal és néhány járókelővel. A festményt komorabb, sötétebb és szinte monokróm tónusok jellemzik. Ezzel szemben Bencze Ferenc festményén az új Városháza a kompozíció alsó-központi részét foglalja el, kiemelve az új és a régi épület méretbeli különbségeit. Az előtérben itt is megtalálhatók a kanyargó villamossínek, azonban a tér már rendezett, virágos parkként jelenik meg. A művet világosabb, élénkebb színek és nagyobb vizuális kontraszt jellemzik. Aczél Henrik munkáját a német szecesszió, többek között Franz von Stuck, Thomas Theodor Heine, valamint Edvard Munch hatása jellemzi. A kompozíció aszimmetriáját az előtérben húzódó villamossínek ferde vonalai erősítik meg, míg a csupasz ágak, a háttal álló alak, a kihalt tér és a sötétokker, barnás tónusok komor hangulatot kölcsönöznek a képnek. A szecessziós formavilág a hullámzó vonalvezetésben és a kék égbolt megfestésében jelenik meg.
A Sárga terem két festményének témája a Városháza díszlépcsőházának földszinti üvegablakain is megjelenik. A művek a helyi történelemre és az építészeti folytonosságra utalnak a régi és az új épületegyüttes ábrázolásával.
Nyitókép: A Sárga terem két ikonikus festménye / Fotó: Molnár Edvárd
