A hetek óta tartó rendkívüli kánikula és az elhúzódó csapadékmentes időszakok Észak-Bácska természetes vizeire és élővilágára is kihatnak. A Ludasi-tó vízszintjének csökkenéséről, a hőség és a szárazság helyi ökoszisztémára gyakorolt hatásairól, valamint a probléma mélyebb, emberi okairól Szekeres Ottó, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őre nyilatkozott napilapunknak.
Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a nyári tartós hőség idején a Ludasi-tó vízszintje nem egyszerűen lecsökken, hanem bizonyos részein a meder szinte teljesen kiszárad. Míg a korábbi évtizedekben a nyári apadás természetes folyamatnak számított, az utóbbi három évben már rendszerszintűvé vált bizonyos részek teljes kiszáradása.
– A szomszédos Palicsi-tónál a helyzet kedvezőbb, mivel ott a szabadkai szennyvíztisztítóból származó tisztított vízzel mesterségesen pótolják a hiányt. A két tó rendszere azonban összefügg. Amikor a Palicsi-tóban többletvíz keletkezik, azt átengedik a Ludasi-tóba. Ennek ellenére a csatornázott utánpótlás sem képes teljes mértékben pótolni a hiányt, amennyiben a téli vagy kora tavaszi csapadékmennyiség elmarad a kívánatos szinttől – ismertette a helyzetet Szekeres Ottó.
Nyaranta a Ludasi-tó bizonyos részei is kiszáradnak (Fotó: Bartus Bella)
A természetvédelmi őr arról is beszélt, hogy a vízfelület csökkenése közvetlenül érinti a helyi madárvilágot. A nyílt vízfelülethez kötődő fajok elhagyják a területet, helyüket pedig a tocsogós, sekély vizeket kedvelő, parti madarak veszik át. A vízhiány és a magas hőmérséklet emellett az oxigénszegény környezetet kedvelő algafajok elszaporodásához vezet.
– A szárazság a szárazföldi élőhelyeken is érezteti hatását. A természetvédelmi területek karbantartására betelepített szürkemarhák és bivalyok számára lényegesen kevesebb táplálék terem. A korábbi, hektáronkénti egyállatos kapacitás a kiszáradó legelők miatt már nem tartható fent, így a szakemberek kénytelenek csökkenteni az állatlétszámot, valamint már a nyári hónapokban kiegészítő takarmányozásra, szénázásra szorulnak a jószágok – mondta el Szekeres Ottó.
A természetvédelem kapcsán a szakember arról is beszélt, hogy a természetvédelmi osztályon dolgozók próbálják felhívni az emberek figyelmét a problémákra.
– Az ember hozzájárult ehhez azzal, hogy elvitte a területekről a vizet. A vizes élőhelyek lecsapolásának a következménye a mostani állapot. A zöldövezetek és a vizek képesek lennének enyhíteni a kánikulát és kedvezőbb mikroklímát biztosítani. Víz és zöld növényzet híján a környezetünk még jobban felmelegszik – fejtette ki a szakember, aki szerint a folyamatok jelenleg egy negatív spirálban erősítik egymást. A természetes vizes élőhelyek hiánya miatt a hirtelen lezúduló csapadék már csak nagy viharok kíséretében tud betörni a térségbe. Ugyanakkor a mezőgazdaság is küzd a szárazsággal, mivel a felszíni vizeken és csatornarendszeren keresztüli öntözés nem megoldott, sok helyen fúrt kutakból, ivóvízzel öntöznek. Ez a gyakorlat rövid távú áthidaló megoldást jelenthet ugyan, de a talajvízszint további süllyesztésével hosszútávon csak mélyíti a meglévő problémát – összegezte Szekeres Ottó. A szakember arra is rámutatott, hogy a vízgazdálkodáshoz és a vizek kezeléséhez való hozzáállás gyökeres megváltoztatására van szükség ahhoz, hogy a térség ökológiai egyensúlyának további romlását megakadályozzák.
Nyitókép: A csatornázott utánpótlás sem képes teljes mértékben pótolni a hiányt (Fotó: Molnár Edvárd)
