Az idei nyár forrósága megmutatta számunkra, hogy a Kárpát-medence időjárása megváltozott. Ennek már érezzük hatását a mindennapi életünkben, a mezőgazdaságban, az energiaellátásban. Persze a hőmérő higanyszála a régmúlt időkben is nem egyszer felkúszott 40 Celsius-fok környékére, de azok akkoriban ritka kivételnek számítottak. 1928 nyarán szintén extrém hőséggel kellett szembenéznie a szabadkaiaknak. E heti tárcánkban ezt a nyarat idézzük fel korabeli tudósítások alapján.
A Bácsmegyei Napló augusztus 16-ai számában Ismét 40 címmel adtak hírt a nyári forróságról.
„A szokatlanul nagy és kitartó meleg szerdán [augusztus 15-én] elérte tetőfokát és a hőmérők ugyanolyan nagy meleget jeleztek, mint julius legforróbb napjaiban. A szerdai napon Szuboticán napon 51 fok, árnyékban 40 fok Celsius volt a meleg. Ilyen nagy meleg csak a júliusi hőhullám kulminációjának napján volt. A meleg az egész Vajdaságban ilyen nagy volt és hasonló nagy forróságról érkeznek jelentések Európa minden országának nagyvárosaiból is, igy Budapestről, Becsből, Berlinből és Párisból is” – olvasható a rövidhírben.
Az akkori hőhullám azonban nem volt olyan hosszan tartó, mint manapság, hiszen a Bácsmegyei Napló augusztus 17-ei számában már egy hidegfront érkezéséről adtak hírt az olvasóknak.
„A néhány napja tartó újabb hőhullám csütörtökön elviselhetetlenné tette a meleget. Az egész Vajdaságban kibírhatatlan forróság volt és Szuboticán délben napsütésben 49, árnyékban 38 fok Celsius meleg volt és még a késő délutáni órákban is abnormis hőség uralkodott. Csütörtökön azonban már csak Jugoszláviában, a Balkánon, Magyarországon és Olaszországban volt erős a meleg, azonban nyugaton már mindenütt lényegesen leszállt a hőmérséklet.
Berlinben 18, Brüsszelben 13, Angliában 12, Parisban 16 fok Celsius volt reggel a hőmérséklet, szemben a beogradi 29, budapesti 27, a római 26 és a messinai 29 fokos reggeli hőmérséklettel. Ezenkívül Németországban több helyen nagy csapadék is volt. A lehűlés északnyugatról jön és minden valószínűség szerint még péntekre virradó éjjel elérkezik hozzánk. A Meteorologiai intézet jelentése szerint zivataros esők várhatók nyugati szelekkel és hősülyedéssel.”
Bár a hőség önmagában elegendő lett volna, a szabadkaiak életét 1928 nyarán a jég magas ára is megkeserítette. A Bácsmegyei Napló augusztus 18-ai számban legalábbis erről írtak. E szerint a napilap szerkesztőségébe több levél is érkezett, amelyben kishivatalnokok, vendéglősök és magánszemélyek arra panaszkodtak, hogy egy tábla jégért hét-nyolc dinárt is elkértek a kereskedők. A cikk szerint a jég korábban fele annyiba, négy dinárba került. Külön kiemelték, egy özvegyasszony panaszát, akinek beteg lánya számára kellett volna mindennap jeget biztosítania, de anyagi körülményei miatt ezt nem tehette meg. Tegyük hozzá, hogy ebben az időben még nem voltak háztartási hűtőszekrények, így a jéggyárakban állított jeget vagy jégkamrákban összegyűjtött téli jeget értékesítették a lakosságnak.
A Bácsmegyei Napló írásában kiemelték, hogy akkoriban egyes árucikkek drágítása bűncselekménynek számított:
„A szuboticai rendőrfőkapitány, dr. Momirovics Veljkó közölte munkatársunkkal, hogy a drágaság letöréséről és az árucikkek drágítóinak büntetésétől szóló törvény még életben van. A törvény, amelynek neve »Zakon a suzbijanju skupaća« (Törvény a drágaság letöréséről.) kimondja, hogy büntetendő vétséget követ el az, aki a közszükségleti árucikkek árát indokolatlanul felemeli. Közszükségleti árucikkeknek tekintik azokat a cikkeket, amelyek a lakosság mindennapi szükségletét képezik és amelyek feltétlenül szükségesek az élet fenntartásához. Ilyenek az összes élelmiszerek és tüzelőanyagok és a közszükségleti cikkek közé tartozik a jég is.”
De miért volt ilyen drága a jég Szabadkán? Erről a Bácsmegyei Napló a következőket írta:
„A forróság egyre tart és ennek egyenes folyománya, hogy mindazok a cikkek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a hőséget minél könnyebben elviselhessük, nagy mértekben fogynak. A jég éppen erre való tekintettel a közszükségleti cikkek legfontosabbikává lépett elő. A legtöbb panasz a jégárak miatt hangzik el. Szuboticán, mint talán sehol a világon, nyolc dinár egy tábla jég. Ennyiért árusítja azt a szuboticai jégkartel, amely konkurrencia nélkül önkényesen úgy állapítja meg az árakat, ahogy akarja és a közönség ki van szolgáltatva a kartel hatalmának, mert a hatóságok ezidáig semmit sem csináltak, hogy a létező és érvényben lévő törvény alapján megállapítsák a jég árát és annak betartását ellenőrizzék” – állt a napilapban.
