A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozatunk tizenhetedik részében a városháza funkcionális elrendezését mutatjuk be.
A Városháza építésének befejezési évében Szabadkán is megjelent a premodern racionalista építészeti stílus. Ennek az irányzatnak a jellemzői láthatók például Vojnić Piroska kétszintes házán, ma a Fasizmus áldozatainak tere 14. házszám alatt látható ez az épület. Vágó József tervezte, minimalistára hangolt, nagyrészt díszítetlen homlokzattal – olvasható a 2012-ben megjelent Városháza-Szabadka című tanulmánykötetben. A következő évben épült fel a városi bérpalota Vadász Pál tervei alapján, ez a bérház a szecessziós elemek mellett a térelrendezés, a tömegtagolás és az anyaghasználat tekintetében már a modern építészet felé mutatott. Mindezen épületeket megelőzve azonban a Városháza volt az a monumentális építmény, amely újszerű koncepciót valósított meg, alaprajza teljes mértékben igazodott a funkcionalitáshoz, a higiéniai követelményekhez és a természetes megvilágítás biztosításához.
A szakértők szerint ha eltávolodunk a díszítőelemektől, akkor egy észszerűen és funkcionálisan kialakított épület képét láthatjuk. A tervezők az épületet modern kereskedelmi és adminisztrációs központként alakították ki. A funkcionális megosztás szerint az emeleti szinteken a városi hivatalok kaptak helyet, míg a földszintet üzletek és kereskedések számára tartották fenn, amelyek bérleti díjából biztosították volna az intézmény fenntartási költségeit. Jakab Dezső építész az 1912 szeptemberében megtartott ünnepélyes átadón az épület legfőbb erényeként a tervrajzok átláthatóságát és racionalitását emelte ki. Szerkezeti és tipológiai szempontból az építmény szakított a korszakra jellemző hagyományokkal. Míg a 20. század elejéig épült városházák többnyire téglalap, U vagy L alaprajzúak voltak, és legfeljebb egy belső udvarral rendelkeztek, addig a szabadkai Városháza alaprajza horizontálisan szimmetrikus és ortogonális elrendezést követ. A belső térben négy udvart alakítottak ki. Két nagyobb szélsőt, valamint két kisebb központit. Ez a térszerkezet a hagyományos közigazgatási épülettípus olyan modernizált változata, amelyet a logikus funkcionális tervezés határoz meg.
Az épület funkcionális tagozódása szerint a földszinti külső homlokzati vonalon üzlethelyiségek, az emeleteken pedig irodák helyezkednek el, miközben a közlekedőfolyosók a belső udvarok felőli oldalon futnak körbe. A lépcsőházak és a vizesblokkok a két párhuzamos, utcai szárnyat összekötő keresztirányú traktusokban találhatók, ezek a szárnyak tagolják a belső udvart négy különálló átriumra. A reprezentatív főlépcsőház az épület központi szimmetriatengelyében helyezkedik el. A melléklépcsők és a mosdók ettől oldalirányban eltolva kaptak helyet, ami biztosítja a funkcionális elkülönülést, miközben a terek minden irányból akadálytalanul megközelíthetők. A belső udvaros beépítésnek és a térelrendezésnek köszönhetően a kiterjedt épülettömb valamennyi helyisége megfelelő természetes megvilágítással rendelkezik. A tervezők tehát egy olyan épületet álmodtak meg, amelyet szépsége mellett a funkcionalitása is különlegessé tesz.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
