Városunkban sokan örömmel fogadtuk a kezdeményezést, amikor néhány éve lecserélték a régimódi, sánta, elöregedett buszmegállókat modernebbekre, mutatósabbakra. Áttetsző oldalfaluknak köszönhetően immár jól szemmel lehetett tartani a forgalmat, miközben esőtől-széltől védve várhattuk a buszt. Az utasok kezdeti lelkesedése kisvártatva alábbhagyott, amint megjelentek a megállók falára ragasztott plakátok, hevenyészett hirdetések, graffitik és obszcén feliratok, kaotikus kollázzsá változtatva a megállóhelyek összképét. Időnként ugyan végeznek az illetékesek „nagytakarítást” a buszmegállókban, de a hatás átmeneti, a letisztított, csupasz felület ismételten „megihleti” az önjelölt „dekoratőröket”.
Így történt ez a közelmúltban is. Pontosan két nap telt el ugyanis azt követően, hogy az illetékesek módszeresen letisztogatták a buszmegállók falát, újrafestették az összefirkált padokat – újabb, trágár firkálmányok jelentek meg, ezúttal az Aurometal nevű buszmegállóban. Egy idős hölgy éppen arra panaszkodott a buszra várva, hogy őt mennyire megrémítik ezek az ábrák, szinte rettegve gondol rá, milyen lelkületű emberek élhetnek körülöttünk. Kik azok, akik festékszóróval járnak és így hagynak jelet a város arculatán?! Miközben a néni méltatlankodva vizsgálgatta a fekete feliratokat, csikorogva megállt egy kocsi, kipattant belőle egy férfi, és három réteg szikszalaggal kiragasztott egy A4-es hirdetést, amolyan telefonszám-letépkedős fajtát. Majd, dolga végeztével, visszaült a volánhoz és továbbhajtott.
A megállóban várakozók hüledezve megegyeztek benne, hogy felesleges ilyen buszmegállókba fektetni, jobb, ha nincs oldalfala, sem kupolája, mint a Nagypostával átellenben lévő megállónak, ahol esik az eső, tűz a nap a várakozók fejére. De legalább nem lehet tönkretenni.
Nyitókép: Fotó: Csík Mónika
