A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. A város kiemelkedő látképébe tartozó ikonikus épületet a híres budapesti építészek, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték, az elszánt és jövőbe látó Bíró Károly, a város egykori polgármestere pedig 1912. szeptember 15-én avatta fel. Az épület létrejötte egyfajta esztétikai és identitásbeli küzdelem eredménye.
A Braun Henrik által szerkesztett, a korabeli átadásra készült kötetben olvashatjuk, hogy „a szónokias barokk ráült Európa egész szellemi világára. Ez a hisztorikus vonatkozás tehát indokolttá tette volna az eredeti barokk kiképzést. A további megbeszélések az építőbizottság és a tervező közt azonban arra az eredményre vezettek, hogy a városházát magyar stilben kell megépíteni.” Ez a döntés abban a korban rendkívül bátor és kockázatos lépésnek számított. Mint azt az 1912-ben megjelent kiadvány taglalja, akkoriban kevesen tudták volna pontosan megmondani, hogy milyen is a magyar építőstílus. A Lechner Ödön nyomdokain járó Komor és Jakab számára ez a népi motívumkincs, a kerámiahasználat és a sajátos formavilág szintézisét jelentette. Az új stílusirányzatnak nagyon sok ellenzője volt Szabadkán. Ebben az időszakban a neobarokk, a historizmus és más konzervatív irányzatok dívtak a városban, így az idegennek ható szecessziós formák sokakban váltottak ki értetlenséget vagy ellenszenvet. Akadtak olyanok is, akik megépítését követően legszívesebben lebontatták volna az épületet, mondván, hogy az nem illeszkedik a városképbe.
Az elmúlt 114 év azonban rácáfolt a korabeli kritikusokra. A Városháza tagadhatatlanul a város szimbólumává vált, és ma már el sem tudnánk képzelni Szabadka főterét a Zsolnay kerámiákkal díszített tetőzet és a méltóságteljes torony nélkül. Az épület megépítése tehát izgalmas történet, amely egy ambiciózus polgármester és két zseniális építész nevéhez fűződik, akik mertek szakítani a konvenciókkal, maradandó érték létrehozása érdekében.
Bár az egykori kivitelezők remek munkát végeztek, mára már az idő mély nyomokat hagyott az épületen. Több helyen is beázik, aminek jól látható nyomai vannak a belső terekben is. A szakemberek szerint a teljes tetőteret fel kell újítani. Ez a munka nem csupán az esztétikai helyreállítást jelenti, ki kell cserélni az elöregedett cserepeket, valamint azokat az elgörbült és elkorhadt gerendákat, illetve cserépléceket is, amelyek már nem képesek biztonságosan ellátni feladatukat. A tetőszerkezet felújítást az év első felében kezdik meg. A tervezett felújítás során a tetőt úgy rekonstruálják, hogy eredeti megjelenését megőrizzék. Több ütemben valósul meg a felújítás, az ehhez szükséges pénzügyi keret már rendelkezésre áll. A beruházói várakozások szerint a tető munkálatai megközelítőleg két évet vesznek igénybe. A szabadkai Városháza az itt élők számára nem csupán egy hivatal, egy találkozási pont, hanem a helyi identitás elválaszthatatlan része. Turisztikai szempontból a régió első számú vonzereje, a magyar szecesszió egyik legjelentősebb európai képviselőjeként nemzetközi látogatóközönséget vonz. Zsolnay kerámiáival és Róth Miksa üvegablakaival világszínvonalú látványosságot kínál a látogatóknak.
Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk új sorozatot indít, amelyben a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk.
Nyitókép: A szabadkai Városháza az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe / Fotó: Bartus Bella
